Egy anyának joga van verbálisan bántani a gyermekét?

Egy olyan ember, aki magával rendben van, nem megy neki a másik embernek. Az veszekszik, az indulatoskodik, aki kibillent a lelki harmóniájából.

Ha valaki tiszta tudattal és látássál viszonyul a világ dolgaihoz, akár a gyereke hibáihoz is, az asszertíven, afféle win-win stílusban kommunikál, nem minősíti, nem címkézi a másikat, csak az adott hiba miatt vonja felelősségre, nem vágja a fejéhez a korábbi problémákat stb.

Következésképpen a verbális bántalmazás minden esetben, bármit is tegyen a gyerek, az a szülő alkalmatlansága, vagy legalábbis labilitása, diszharmóniája. Semmi nem indokolhat egy verbális bántalmazást.

Tehát a válaszom: Nem! Nincs joga egy szülőnek verbálisan bántalmaznia a gyermekét.

Példa: gyerek vagyok, leverem a vázát az asztalról.

Szülő 1. Hú fiam/lányom de kár azért a vázáért. Máskor picit jobban figyelj. Sajnos ennek a pótlása drága lesz. Ledolgozod ugye, vagy kifizeted a diákmunkádból.

Ha a gyerek igent mond, ezzel vállalta a felelősséget, téma megoldva, lezárva, többé fel sem kell jöjjön.

Szülő2 (a levert váza láttán) Az isten b sszon meg gyerekem, csak te lehetsz ilyen esetlen és béna. Ezt nem hiszem el, ilyen egy hülyét hoztam a világra. Még arra se, képes, hogy maga elé nézzen ha mászkál a lakásban. Nagy senki leszel ezzel a trampliságoddal, semmire sem fogod vinni az életben, ha ekkora lúzer figyelmetlen vagy.

Ez még abban az esetben is a rosszabb út, ha a kidühöngés után a gyereknek nem kell megtéríteni a kárt. Az ember ezerszer inkább helytáll anyagilag, bármennyi idő is legyen megdolgozni érte, mint hallgatni egy olyan pocsondiát, amitől senkinek nem lesz jobb senki nem lesz vele előrébb. És a gyerek nem tanulni fog belőle, max utálni fogja saját magát.

Utolsónak tökéletesen igaza van.

Ilyen a helyes szülő-gyermek kommunikáció.