Mit tegyek, hogy édesanyám végre ne úgy kezeljen, mint egy kisgyermeket?

Tizenhét éves lány vagyok. Édesanyám tipikusan a túlféltő szülő, furcsa nevelési módszerei vannak. Tíz évig egyedül nevelt a húgomat és engem, de ezalatt az idő alatt inkább szeretett, nem nevelt. Mégsem lettünk elkanászodott gyerekek, tudjuk a kötelességünket, szót fogadunk. Néhány éve újra férjhez ment, az új férjének pedig más elképzelései vannak. Ketten együtt, pedig egy új nevelési módszert találtak ki. 4.4-es gimmáziumi átlagom van, a nyelvvizsgám is rendkívül jóra sikerült, ez mégsem elég nekik. Csak az ötöst fogadják el, a négyes ,,miért nem ötös", hármast vagy annál rosszabbat haza sem merek hozni. Ennek ellenére néha becsúszik, ilyenkor a leszidást kapom, a büntetést. Nem engednek el szinte sehova, a közeli városba sem mehetek el, sem barátokkal, sem egyedül. Azon az elven vannak, hogy aki akar, majd lebumlizik az ötszáz lelkes kisfaluba. Gyakran van veszekedés itthon a jegyek miatt, a viselkedésem miatt. Bulizni nem járok, mert nem kedvelem a tömeget. Nem iszom, nem dohányzom, tanulok és szót fogadok, ők pedig folyton azt hajtogatják, hogy a korosztályon ennél sokkal kemémyebben van nevelve. Az is a bajuk, hogy nem kommunikálok velük, holott akárhányszor mondok valami személyeset, jön a kioktatás, hogy az miért nem jó, mekkora egy ,,h*lye, id*óta" vagyok.

Mit tehetnék, hogy emberszámba vegyenek, úgy kezeljenek, mint egy kormombelit?