Hogy érhetném el hogy ne ellenőrizgessen édesanyám állandóan?

Az én gyerekeimnek nyomkövető van a telefonjukon és csak azzal a feltétellel mehettek bármikor bárhova, ha pontosan tudtam kivel és hova mennek, és a térképen is valós időben látom őket.

Cserébe viszont soha nem zaklattam őket, nem hívogattam őket. Megszokták, hogy látom hol vannak, és tudják, hogy ez is a biztonságukért van. (Van még néhány szabály, például paprika spray kéznél, és éjszaka csak taxizhatnak.)

Ja és ők is látnak engem mindig.

Bocsi, hogy ilyen kérdéssel jövök, de mikor változott a jogsi megszerzéséhez kötődő kor szabálya? Mi 18 év alatt vizsgázni sem mehettünk még, most mennyi a minimum korhatár?

Amúgy kérdező, nem az egyre több hazugság lesz a megoldás, az csak olaj a tűzre.

vannak helyimitáló appok, ezzel simán hamisíthatod a helyadatot is

amúgy apán csaja volt ilyen bolond, hogy a km-t nézte, anyád beléd van zúgva vagy mi?

nekem elmebetegnek tűnik

Ha figyeli, hogy merre vagy, egyszerűen tiltsd le a helymeghatározást a saját telefonodon, ha szerencséd van, anyukád nem egy informatikus és simán mondhatod neki azt, hogy te sem tudod, hol kell visszaállítani. Ha meg az autóban figyeli a kilométerórát, hagyd otthon a kocsit, menj inkább gyalog vagy biciklivel, ha már írtad, hogy komolyan sportolsz. Vidd haza a barátnődet, mutasd be, hogy lássák, nem egy útszéli szajhát szedtél össze, aki belevisz a rosszba, hanem egy normális lányt, akit szeretsz.

Szépen lassan kell visszanyerned anyukád bizalmát, még ha nehéz is. Írj magadtól, ha megérkeztél a szórakozóhelyre, közös küldj képet a társasággal, akikkel vagy (nekik nem kell elmondanod, hogy anyukádnak küldöd, ha kellemetlennek találod). Ha pedig a barátnőddel találkozol, miután hazaértél, meséld el, hogy merre jártatok, ha nem otthon voltatok, vagy mit csináltatok, filmeztetek, milyen filmet néztetek, satöbbi. Ha rendszeresen ezt csinálod, hidd el, hogy meg fog oldódni a helyzet. Amikor neked sem kínos, hogy helyzetjelentést küldj neki, megteszed, így még örülni is fog, hogy nem kell állandóan emlékeztetnie téged, hogy jelentkezz be nála, ha pedig olyan helyre mész el, ahol nem akarod, hogy kövessen, menj gyalog, tömegközlekedéssel és előre szólj neki, hogy írsz, ha odaérsz, de nem fogsz tudni beszélni vele, mert mondjuk moziban leszel.

Anyum is hasonló volt. Sulin kívül sehova nem engedett és úgy gondolta nem kellenek nekem barátok, mert csak zavarnak a tanulásban meg elrontanak. Kicsi faluban éltünk ezért mindig tudta, ha történt valami, kikkel beszélgetek suliba, stb. és tudott intézkedni, ha neki nem tetszett az illető. Mikor középsulis lettem javult a helyzet, mert nem ismerte az egész sulit. Továbbra is elvárta volna, hogy sulin kívül ne menjek sehová. Megnézte hogy hány órám van, mikor végzek, melyik buszt érem el és azzal hányra érek haza. Ha nem azzal a busszal mentem (mert mondjuk bent maradtunk +1 órát dogát írni vagy elmaradt pár óra és hamarabb elengedtek) akkor jött a cirkusz, hogy én hazudtam meg nem is suliba voltam, hanem fiúk lakásán meg stb. Pedig erről szó sem volt, de ugye miért is hinné el, amit mondok. (Még mondtam is, hogy nyugodtan megkérdezheti az osztályfőnököt vagy az igazgatót, de nem mert szerinte én lebeszéltem velük, hogy hazudjanak.) Volt, hogy azért nem hitte el, hogy suliba voltam, mert gyakorlatom volt egész nap és szünetbe felléptem a sulis gépről facebook-ra és akkor tuti valami pasinál vagyok és onnan van wifi. Mikor nem figyeltem elvette a telómat és felírta magának a barátaim telefonszámait és őket hívogatta, ha nem értem haza addigra, mint ahogy azt ő kiszámolta. (Az most lényegtelen, hogy késett a busz vagy én késtem le, stb. úgysem hitte el nekem, hogy ez történt.) Nem volt rejtegetnivalóm, de ez akkor is zavaró. Mikor megtudta, hogy én azért mentem a fél órával későbbi busszal, mert suli után elkísértem egy barátnőmet a boltba ki volt akadva, hogy én ezt hogy merem 16 évesen, meg mit járkálok én suli után meg el akart tiltani tőle, mert "rossz hatással van rám és belevisz a rosszba". (Még ha buliba mentünk volna meg órákra eltűnök vagy ilyesmi, de könyörgöm, csak zsömlét vettünk még a blokk is megvolt, de persze biztos kukáztam egyet, hogy legyen alibim...)

Nagyon idegesítő, mert igazából tök mindegy volt, hogy igazat mondok e, mikor úgysem hiszi el. Beszélgetni sem lehetett vele, mert mindenben a rosszat látta, ezért nem is mondtam el neki semmit egy idő után, mert minek? Hogy veszekedjen egy tök normális dolog miatt? Volt, mikor már a saját barátai meg szomszédok sem értették, hogy mi ezzel a gond, mikor panaszkodott rám. (Pl, ha boltba megyek suli után vagy szeretnék találkozni a barátaimmal sulin kívül.) Mai napig nem tudom, hogy miért nem hitt nekem, de nagyon rosszul esett, hogy előbb jutott eszébe, hogy krválkodni vagyok, minthogy lekéstem a buszt. (Ez azért külön vicces, mert fiús lány voltam, normális nőies pólóm nem is volt, egyáltalán nem öltöztem kihívóan, egy barátom volt, aki ma már a vőlegényem, de valamiért mániája volt, hogy én szeretem mutogatni magam.) Azt érte el vele, hogy középsuli után elköltöztem, mert egyszerűen nem lehetett elviselni, de még utána sem hagyta abba. Már 21 éves voltam, mikor megtudta, hogy délután ötkor el akarok menni otthonról és felhívott veszekedni, hogy ő nem enged el, meg ki tudja hányszor csináltam már ezt, csak nem szóltam róla, stb. és nem érti meg, hogy nem én vagyok nevetséges, hanem ő, hogy egy felnőtt, önálló embernek meg akarja tiltani, hogy elhagyja az otthonát, mert csak. És nem azért nem szóltam neki, mert titkolózok, hanem mert nem kell bejelentenem neki, hogy én 200 km-rel arrébb mikor megyek át a szomszéd városba. Mindig azzal indokolta, hogy félt engem, aggódik, meg hogy majd ha gyerekem lesz megértem, de szerintem ez már nem normális kategória. És nem azzal van bajom, hogy aggódik és tudni szeretné, hogy hol vagyok, hanem hogy hiába mondom meg nem hiszi el.

Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen szülőknek mindegy, hogy hazudsz e vagy sem, úgysem hiszi el. Próbálhatsz vele beszélni, hogy ez neked kellemetlen. Kössetek kompromisszumot, hogy pl. írsz neki SMS-t, ha odaértél, vagy haza indulsz, de ne menjen utánad és ne hívogasson. Megpróbálhatod, hátha kicsit visszavesz, de nem sok reményt fűznék hozzá. (Nekem nem jött be, csak még jobban gyanakodni kezdett, hogy titkolok valamit.)