Szulokent ez a normalis viselkedes? Majd en is viselkedjek igy a gyerekemmek?

Azért elég kevés az info. Mert amit leírál abból persze az jön le, hogy anyukád idegbeteg, akinek fontosabb a horoszkóp, mint a gyereke.

Az viszont nem derül ki, hogy mióta várt a reggelivel, hányszor állt volna már neki a takarításnak, miközben folyamatosan támolyogtak ki a családtagok egyesével reggelizni, megcsinálná-e valaki helyette a takarítást, ha ő ezek után félretenné a felmosót.....

Mindezt úgy írom, hogy szívből gyűlölöm, ha valaki hangosan hallgatja a TVt, rádiót. Viszont jellebb tekerni csak úgy szoktam a hangerőt, ha előtte szólok, elmondom, hogy ez nekem hangos, nem kérdés nélkül cselekedve.

Én úgy érzem, lehet, hogy egymás iránti tiszteletlenség és az empátia hiánya mindkét oldalnál megvan valamennyire.

Természetesen nem normális. Egyetértek azzal, aki azt írta, hogy ezt a mintát semmiképp se add tovább a gyerekednek, különben elmarod magad mellől.

Ilyen idegbajos szülők mellől amint tehetik lelépnek a gyerekek, aztán majd a szülők sírhatnak-ríhatnak 60-70 évesen, hogy a gyerekük soha nem keresi őket.

Egyébként az ilyen takarításmániás anyukák máskor meg azért pattognának, hogy miért a szobádban reggelizel.

Úgyse tudsz a kedvükre tenni, meg fogják találni az okot, hogy beléd kössenek. Egyedül annyit tehetsz, hogy megtanulod függetleníteni a hangulatodat az otthoni légkörtől, és természetesen, amint teheted végleg lelépsz otthonról.

Komolyan hihetetlenul allok az elott hogy egyesek meg az anyjanak adnak igazat.... gondolom ok is ugy viselkednek a gyerekeikkel.... egy szulonek minden helyzetben kedvesnek kell lennie a gyerekkel.... Jezusom.... undoritoak vagytok!!! Ne hallgasss rajuk ez egyaltalan nem normalis. Az en anyam is allandoan rajtam vezette le a szorongasait, sose fogom neki megbocsajtani pedig mar 20 eves korom ota kulon elek (addig birtam)

Panaszkodhatsz, veszekedhetsz, de nem mesz vele sokra ense mentem.. probalj kulon koltozni ha mar nem birod ezt, vannak mar szobak olcson kiadok diakmunka mellett sima ugy

"Nem, egyáltalán nem normális.

Ha a gyerekem kijön a konyhába örömmel kérdezem, mizújs?, hogy aludt?, csináljak reggelit?

Nem értem az ilyen idegbeteg szülőt, akinek fontosabb a f@s horoszkóp, mint a gyereke.

Tartson valami állatot, pl halat, az nem zavarog."

Az is fix hogy neked nincs gyereked... Vagy ha van, igazi csicska-mintapéldány lehetsz.

"Egy szülőnek minden helyzetben kedvesnek kell lennie a gyerekével...."

Nem.

Egy szülőnek minden helyzetben szeretnie kell a gyerekét. És szerintem minden helyzetben őszintének is kell lennie vele. Millió olyan helyzet adódik a gyereknevelés során, amikor nem kedvesnek kell lenni, hanem szigorúnak és keménynek, és millió helyzet van, amikor úgy vagyok őszinte, ha nem mosolygok, hanem elmondom, hogy valami zavar, idegesít, elszomorít, dühít.

nyilván, ideális esetben mindezt sikerül mindig úgy tenni, hogy a gyerekem mindig tudja és érezze, hogy körülményektől, hangulatoktól, problémáktól függetlenül mindig szeretem.

Pálhegyi Ferenc írta, hogy ahol súrlódás van, ott hő keletkezik, azokban a családokban, ahol egyáltalán nincs súrlódás, ott nincsenek érzelmek, nincs hő, hazugsághalmaz az egész.

Aki mindig kedves, hazudik.

A gyerekek sem mindig kedvesek a szüleikkel. Nem is várja el tőlük egyetlen normális ember sem.

14-re:

Nem én írtam az általad idézett 4-es hozzászólást, de én is ugyanúgy gondolom, mint 4-es.

Igen, amikor mosolyogva kiszalad a kisfiam pizsamában, feleségem és én is azt kérdezzük, hogy aludt, miről álmodott az éjjel, mit szeretne reggelire.

Csicska-mintapéldányok volnánk? Egyszerűen szeretjük a gyerekünket! Akkor is, ha neked ez felfoghatatlan.

Nem tudom, NEKED van-e gyereked, de ha van, akkor nagyon sajnálom őt....

17-es: nem tudhatod, hogy amikor a kérdező is olyan aranyos kisgyerek volt még, mint a te kisfiad, akkor is ilyen volt-e az anyja. Mikor lett belőle egy türelmetlen, megkeseredett ember, és vajon miért? Ő kap-e szeretet valakitől, nézi-e többnek valaki a családban, mint takarítószemélyzetnek?

Elmondom, nekem mi szúr szemet a történetben:

A kérdező kiment reggelizni. Egyedül, nem a családdal, pedig legalább az anyukája otthon volt. Mikor kelt fel az anyukája, és mikor a kérdező? Meddig kell várni türelmesen, minden feladatot halasztva, rádiót lehalkítva, hogy egy kamasz megjelenjen a reggelizőasztalnál?

Tök egyértelmű, hogy a kérdező nem segít az anyukájának a házimunkában. Ő takarít, és legyen már szíves igazodni a családtagok időbeosztásához, ha most jött ki reggelizni a gyereke, akkor takarítson 10 perccel később, de az fel sem merül, hogy más is takaríthat.

Engem mondjuk nem érdekel a horoszkóp, de ha valamit hallgatok a rádióban, ami tényleg érdekel, és a gyerekem köszönés helyett kérdés nélkül lehalkítaná vagy más adóra váltana, én is megkérném, hogy hadd hallgassam már végig az a műsort, nem pedig arról kérdezném, mit álmodott. Nem azért, mert bármilyen műsor fontosabb lenne a gyerekemnél, hanem mert ha kijön reggel, legyen már kölcsönös, hogy köszönünk egymásnak, és egymásra mosolygunk, ne csak a szülő szeresse a gyerekét, adjon legalább egy minimum udvariasságot az a gyerek is.