Kezdek a saját anyámra hasonlítani, hogyan tehetnék ellene?

Szerintem ne üsd magad ennyire azért, ha sír. Ismerek olyat, akiknek az egyik gyereke meg sem nyikkant, a másik meg folyamatosan üvöltött. Mindkét gyerek normális most a korához képest. Nem a te hibád minden sírás. Nem neked szól, nem neked kritika, hanem annak hogy még nem tudja rendesen kifejezni magát azzal a pár szóval, amit tud. Minden gyereknek van valami hisztije és az érzelmi fejlődésnek sajnos ez is egy szakasza, hogy minden sírással fejez ki. Egy év múlva pedig jó eséllyel a földhöz fogja magát csapkodni hiszti közben teljesen random piti dolgokért is.

Tudom, nehéz, de vedd lazábban és engedd el magad. Ne azon idegeskedj minden könnycseppnél, hogy elég jó anya vagy-e. Gondolj arra, hogy mi mindent megtanítottál már neki. Annyi mindent elértél már vele másfél év alatt. Úgy vitted haza, hogy az alváson kívül semmit sem tudott, most meg már tipeg és biztos tud pár szót is. Néha pedig odamegy megölelni téged, mert szeret :)

Szia!

Csak a kérdésedet olvastam végig, de beugrott egy ötlet: nem tudnál más anyukákkal találkozni, együtt játszani a gyerekekkel? Akár egy mondókás/ringató klub is jó lehetne nektek, a másik lehetőség ha közeli barátnődnek van hasonló korú kisbabája. Legjobb persze ha olyan közeli barátnőről van szó, akinek a problémádat is el tudod mondani, megbízhatsz benne , nem néz le miatta.

Ilyen tájban kezdődik a dackorszak, két éves kor körül, írod is. A kislány is tök rendben van, meg az is, hogy lelkizel, mert mindent meg akarsz neki adni. De azért ne készítsd ki magad.

Ne csak az anyai mintát elemezd, mert végül is megharagszol anyukádra, ill. nyilván így is vannak sérelmeid. Ezeket feldolgozni kéne, nem felemlegetni. Esetleg pár olyan kérdést feltenni magadnak, miért nem tudsz feloldódni, mi gátol benne érzelmileg, milyen érzelmi élményeid voltak?

múltban:

"tini koromban rendszeresen mások előtt megalázott verbálisan pl hogy hogy nézek ki."

jelenben:

"Mostanában sokat gondolkozom, vajon jó irányba fejlődik érzelmileg? Vajon mennyire befolyàsolom azzal hogy nehezen tudunk felhőtlenül játszani? Mert nem tudom hogyan kell, nem tudok feloldódni."

Önbizalomhiány?

Tudod, már csak az, hogy te egyáltalán ezeket a kérdéseket felteszed magadnak, meg ide is, meg amiket írtál, azt mutatja, hogy jó anya vagy. Törekszel, és jól is csinálod, de közben elégedetlen vagy magaddal. Be kéne látnod, hogy jó anyja vagy annak a gyereknek. De mint minden nőnek, neked is csak két kezed van, és időnként mást is meg kell csinálni otthon. :)

Ha folyamat neki akarsz megfelelni, egy elkényesztetett kis hercegnöt fogsz nevelni belöle, ezt ne csináld!

Ö SEMMIVEL nem fontosabb, mint az apja v te, v bárki a családból...