Jogosan keserít el a húgom viselkedése?

Apukám alkoholista, és e mellé egy elég idegesítő személyisége is van.

A tagadás nagy mestere, ő mindig tökéletes, soha semmiről nem tehet.

Mindig minden más hibája, évekig nem dolgozott, nagymamámmal, és anyukámmal tartatta el magát.

Ezen kívül ha egy szalmaszálat keresztbe tesz azt úgy éli meg,hogy ő csinál mindent, ő vezeti a háztartást stb..(egyébként a szabadideje nagy részében pihen.)

Anyukám balesetben meghalt,korábban pedig mamám természetes halált halt 86 évesen.

Apukám pedig hoppon maradt, de nagy nehezen talált munkát.

A húgommal ketten maradtunk a családban mint normális emberek, és mindig is elleneztük apukám viselkedését.

A nővére volt az egyetlen ember aki megpróbált rajta segíteni mind anyagilag (nem kevés pénzzel) és életvezetési tanácsokkal, de apukám ezt rossz néven vette, azaz,hogy beleszólnak az életébe.

Többek között, fontos,hogy az volt az egyik érve, a nővére ellen,hogy itt hagyta az anyukáját (mamámat) és apukám a mai napig váltig állítja,hogy ő gondozta a mamát a halála előtt, ő főzött,vásárolt neki.

(ez igaz is lenne, csak éppen nem ő hanem anyukám volt ez az ember, apám leszarta mamámat ilyen téren, a nyugdíját szerette inkább)

Apukám nővére több ezer km-re lakik külföldön, szóval nehezen tudta volna megoldani a mama gondozását a saját családja mellett.

Rám apám viselkedés pozitívan hatott, olyan értelemben,hogy egy példát teremtett: ilyen ember ne legyek.

A húgommal sokat szidtuk, de sajnos azt veszem észre,hogy a húgom szinte ugyan olyan mint ő.

Nem dolgozik, egyetemre jár, és "nincs ideje" munkát vállalni.A házban semmit nem csinál, hetente elmosogat, néha ruhákat mos, tereget, de nagyjából ennyi.

Ezen kívül vagy pihen, vagy edzeni jár amire mindig akad pénze.

Mivel én rengeteget dolgozok nekem ezekre nem mindig van időm, és igenis elvárnám,hogy ő megcsinálja mert sokkal többet van itthon mint én, és gyakorlatilag én tartom el, én veszek meg mindent.(élelmiszertől kezdve a mosóporig mindent)

Anyukám emlékét szinte "kisajátítja", mintha csak az ő anyja lett volna.Régi sérelmeket,vitákat hoz fel, amikor én megbántottam anyukánkat, és hogy mennyit idegeskedett miattam.

Van amit sajnálok ezek közül, de gyerek voltam, ezeket nem vehetem magamra, és szerintem anyukám sem hitte,hogy komolyan mondok bizonyos dolgokat.

Mintha csak apukámat látnám, pénzel segítik gyakorlatilag eltartották mert hónapokig megélt a nővérétől kapott pénzből.

Közben régi és alaptalan sérelmeket hoz fel, mintha ő lett volna a szent gyerek.

Nem dolgozott, de mindig volt pofája véleményt alkotni, miközben a ház körül sem csinált semmit.Élete a kocsmázás, és a tv előtt fetrengés volt.

Nem akarom a végtelenségig szaporítani a szót, pedig tudnám.

A lényege,hogy a húgom viselkedése erősen hajaz apukáméra, pedig megbeszéltük,hogy nem leszünk olyanok.

Persze ő ezt tagadja (ha nem tagadná nem is hasonlítanának), és úgy érzem,hogy már félig meddig elveszítettem őt, mert olyan elvárásai vannak velem szemben mintha a szülője lennék, pedig nem.Nekem nem kötelességem őt eltartani.