Miért tartunk itt ahol?

Jaj, dehogynem volt!

Régen kb. mindenki verte a gyerekét és az volt a természetes, épp ezért nem háborogtak rajta.

Hidd el, ez régen is így ment, csak akkor senki sem tudott róla. Ez olyan mint hogy mindenki meg van róla győződve, hogy milyen veszélyes most a világ és fél elengedni a gyereket a szomszéd kisboltba is egyedül, miközben ha megnézed a statisztikákat, akkor sokkal kevesebb a gyilkosság és a rablás, mint a 90-es években, csak akkor nem jutott el hozzád az összes.

Ugyan ez van itt is. Régen nem volt internet, hogy teljesen random helyekről származó gyerekek bajával foglalkozz. Egyedül a szűk ismerőseid gyerekeiről tudtál valamennyit az meg nem túl reprezentatív. Ha városban élsz, akkor teljesen biztos, hogy az ismerőseid nagy része hozzád hasonló értékrenddel (és szociális státusszal) rendelkezik, hiszen a családodból te is hozol egy csomagot a barátaidnak meg alapból olyan embereket választottál, akik ennek megfelelnek és ráadásul egy szűrt közegből választottad őket, ahova valamennyire a szüleid tereltek (pl egyetem).

Ha elolvasod a felnőtt emberek válaszát azokra a feltett kérdésekre, hogy kinek miért romlott meg a kapcsolata a szüleivel, vagy milyen a kapcsolata velük, akkor láthatod, hogy régen se volt jobb. Csak kifelé ment a bájolgás, s a négy fal közt pedig a lelki és/vagy fizikai terror. Csak nem volt lehetősége sok embernek ezeket a dolgokat elmondania.

Az internet elterjedésével meg sokkal könnyebb valakinek segítséget kérnie, vagy kiírnia magából a problémáját, amikor padlón van, ha ezt egy anonim oldalon teszi, ahol nem fenyegeti a veszély, hogy ismerősi körben bárki ráismerne.

Én is azt mondom, hogy régen is volt ilyen, csak akkor legfeljebb a Ifjúsági magazin a "doki válaszol" rovatban lehetett panaszkodni, és megvárni a következő lap számát a válaszért. Sőt annyi, hogy akkor egy tinédzser nem igazán tudott senkitől segítséget kérni, mert nem foglalkoztak a családon belüli erőszakkal. Mesélhetnék az iskolai körmösökről is amit a tanároktól kaptunk, és volt, hogy teljesen belilult a körmünk..

De egy valami más volt mint most. Az akkori fiatalok hamarabb önállósodtak, mertek kilépni egy ilyen családi közegből. Elhiheted, hogy akkor is ugyanolyan nehéz volt mint ma.

Ma is elverik a gyereket ahogy régen. Én cigiért kaptam olyat a fejemre hogy viszketett az a fél arcom percekig, mondanom sem kell hogy ez volt az a pont 17 évesen, hogy jobbnak láttam ha inkább hazudok, mint hogy lebukjak és így legalább béke volt, szerinted füves cigiért mit kaptam volna, lehet nem is élnék kitudja.

Az a gond hogy a mai 40-50es szülők közül azok szeretnek ütni először mint sem leülni beszélni, akik anno maguk is kaptak szar semmi dolgokért, ez megmaradt bennük és azt gondolják jó irányba tereli a gyereket.