Van itt olyan nő aki már felnőtt, de egész életében az apja éreztette vele, hogy alsóbbrendű és kevesebbet ér, mintha férfi lenne?
Van olyan, akit a mai napig lekezel/beszól/sérteget az apja mert tudja, hogy egy nővel keménykedhet és keménykedett is egész életében, de egy férfivel szemben sosem tudott kiállni magáért, csak a háttérből mocskolta?
Létezik az, hogy egy ilyen férfi idősen (74) is ugyanolyan bunkó és lekezelő marad, és bármilyen sikeres nő vált is a gyerekéből, akkor is kezet akar emelni rá és érezteti vele amikor csak lehet, hogy egy rakás sznak tartja?
Mi van, beragadt a lemez, vagy mit nem értesz azon, hogy nem járok?
2018. febr. 18. 14:11
14/18 anonim válasza:
Kérdező, nagyon szoromú lettem a kérdésedet olvasva, mert annyira magamra ismertem. Mondjuk az én apám (és vele együtt kb. az egész családja) nem fizikailag volt agresszív, de sokszor magából kikelve üvöltött, és a gúnyt, alázást, szavakkal való bántást mesteri fokra fejlesztette. Anyám mindig nekem panaszkodott, de soha nem lépett (szerintem fél az élettől konkrétan). Szerintük egy nő feladata befogni a száját és kiszolgálni a férfit, no meg szülni (természetesen fiúkat leginkább). Bármennyire tudom, hogy a férfiak is sokfélék, én nem mindegyikük ilyen, kialakult bennem egy ösztönös távolságtartás velük szemben. Soha nem volt kapcsolatom, és szerintem nem is lesz. Azt sem tudom elképzelni, hogy gyereket vállaljak (ha belegondolok, az zavar benne leginkább, hogy rendkívül kiszolgáltatott lennék anyagilag és fizkailag egy férfinek), és ezt már kisgyerek korom óta így érzem. Nem tudom, mi a megoldás, Kérdező, de én is nagyon kíváncsi lennék rá, hogy lehetne az ilyesmit "begyógyítani".
2018. febr. 18. 15:57
Hasznos számodra ez a válasz?
15/18 anonim válasza:
Engem nem azért utált mert lánynak születtem, csak simán utált. Erre mostanában jöttem rá, amikor egy kisgyerekes nővel csalta meg anyukámat. Annak a nőnek a lányát imádja. Együtt rajzolnak, kirándulnak stb. (És nem, nem zabigyerek vagyok, apámra nagyon sok mindenben hasonlítok).
Velem kiskorom óta utálatos volt, keménykedett, lelkileg terrorizált. Az öcsémmel sosem csinálta, anyukámmal sem, a páromnak sem mert soha szemtől-szembe beszólni. Huszonéves voltam amikor látogatóba mentem anyuhoz (akkor még együtt laktak) és beszólt. Én visszaszóltam, ő meg nekem jött. Csak ugye akkor már meg tudtam magam védeni, így a vége az lett, hogy repült neki egy marha nagy állas. Aztán nem sokra rá el is váltak anyutól. Én nem tartom vele a kapcsolatot, tesóm se nagyon, anyu meg egyáltalán nem. Temetéseken találkozunk, akkor jópofizik és elmondja, hogy mennyire hiányzunk meg szeret minket. Csak én ezt nem hiszem el neki.
2018. febr. 18. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
16/18 anonim válasza:
Talán mert nem olvastam végig az összes választ a 2.oldalt meg pláne. Remélem világossá sikerült tennem hogy "nem ragadt be a lemez". Vagy nekem végig kéne mazsoláznom az összes választ? Az ALAP KÉRDÉSBEN HOL???szerepel hogy nem jársz hozzá?
2018. febr. 18. 20:27
Hasznos számodra ez a válasz?
17/18 anonim válasza:
"A mai napig lekezel/beszól/bla-bla" innen gondoltam.. vagy nálad mit jelent a mai napig?
2018. febr. 18. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
18/18 anonim válasza:
Nalam inkabb az volt hogy sose volt jo semmi amit csinaltam, mindig letolast kaptam. 3x vert el nagyon, az utolsonal 15 voltam, a földön feküdtem ugy rugdosott. Ma már nem emlekszik ra. Az tenyhogy segitett mikor bajban voltam ( anyagilag), de elobb letolt h bena vagyok. Sose donthettem el hogy akarom e a segitseget. Soha nem mutatta ki a szeretet, ami azert meg ma is faj. Rendkivul negativ mai napig. Most hogy betegesebbek es oregszenek, talan rajonnek hogy nem igy kellett volna...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: