Van egy ismerősöm (egyedülálló anya) aki a 13 éves fiával alszik egy ágyban. Van a fiúnak külön szobája amúgy. Hogy képes az anyja együtt aludni a kamasz fiával? Miért csinálhatja ezt? Ez nem beteges?

Most szinte mindenki (gondolom csupa nő) azt írja, hogy semmi gond nincs vele, természetes, szeretik egymást, nem leprás stb. stb.

Aztán majd 10-15 év múlva ugyanennek a fiúnak a barátnője földobja a GYK-n, hogy a párja nem tud érzelmileg függetlenedni az anyjától, és akkor majd megy az ekézés, hogy "anyuci pici fia", meg "növesszen tököt magának", és a jótanácsok, hogy "hagyd ott", "akkor éljen házaséletet az anyjával" stb. stb.

Hát akkor lesz egy ellenvélemény is:

Szerintem nem normális.

Ha szükségből lenne így (pl. egyszobás lakás, látogatók alszanak az ő szobájában, netán valamelyikük beteg és éjjel kelni kell hozzá), akkor érthető.

De itt ugyebár nem erről van szó.

Ha pedig egy 13 éves fél egyedül elaludni, fél egyedül a sötétben, akkor szintén nagyon nagy gondok vannak.

Biztos vagyok, hogy ezeket az együtt alvásokat anyuka generálja. Ő nem tudja elengedni a kicsi fiát - akinek kb. most kezdődik a nemi érése: reggel spontán merevedéssel ébred, önkielégítést akar végezni stb. Hogy ebből mi lesz, abba inkább bele sem gondolnék ...

Még egy mondat: ha egyedülálló apuka aludna együtt a 13 éves (bimbódzó nőiességű) lányával, azt is ennyire elfogadná a többi válaszoló????

A kérdésben nincs benne hogy minden nap ez van. Amúgy 13 évesen ne akarjuk már nagykamasznak meg majdnem felnőttnek bélyegezni azt a gyereket, 13 évesen igenis lehet szüksége az anyja közelségére, főleg hogy nem tudjuk mikor és milyen körülmények között lett egyedülálló az anya, válás, vagy haláleset miatt, tíz éve vagy nemrég, előtte milyen volt az apa, szerető vagy bántalmazó.

Amíg tud az anyja nélkül is létezni, semmi gond nincs vele ha anyás.