Tudnatok egy kis lelki erot adni?

A helyzet az, hogy a csaladom elegge problemas, bar tudom ez nem egyedi, de megprobalom vazolni. A szuleim erzelemmentesen neveltek fel minket a testveremmel, anyagi jolet kergetese es ket munkamanias szulo, es a szerintem a sajat hibajukon kivul nem szereto kornyezet kialakitasa az amiben felnottunk. En regenyeket tudnek irni, mit tesz ez egy gyerekkel, ha nem szeretik elegge, de ezen tulmenoen nem akarok haragudni rajuk, mert ok se kaptak sok szeretetet gyerekkorukban, gondolom ezert nem tudtak nekunk adni. En szerencsesebb vagyok, baratok, az iskola a tarsadalom es a szerencse vagy valami folytan en erosebb lettem, de a testverem sajnos emellett a demotivalo csaladi kornyezetbol, amiben felnottunk, szeretet, dicseret, tamogatas teljes hianyaban es meg az iskolaban is ki volt kozositve. El lehet kepzelni mit tesz ez egy lelekkel... sajnalom ot nagyon. Nem tud beilleszkedni sehova, nincs munkahelye, szorongo es depresszios is szerintem.

Mindket szulom, bar mar elvaltak (nyilvan), levettek a kezuket rola. Semmi tamogatas.

Olyan helyzetben vagyunk, hogy anyukammal elunk de nemsokara elkoltozom onnan. En azt akarom, hogy a testverem is velem jojjon, mert nem akarom, hogy ebben a kornyezetben kelljen lennie. De a szuleim szerint bolod vagyok, es megorultem, ez nem az en felelossegem. En nem birom nezni, hogy tovabb gyilkoljak. Lelkileg.

Nehez, mert sok haragot valtok ki beloluk, de szerintem csak azert, mert valojaban szar szuloknek erzik magukat, ha nekem kell tamogatni a gyerekuket.

Tudnatok egy kicsit tamogatni ebben a dologban? Tudom, hogy fura keres, de ha csak ket jo szavatok lenne. Olyan jol esne!

Koszonom!