Mit csináljak ha az életemnek nincs értelme?

Tudom a sok lúzernek ez szívbe markoló lesz, de 25 évesen azért már rajtad kivül swnki sem tehet a dolgokról.

18 éves koromtól dolgozni kellett, mert elküldtek. Munka mellett fejeztem be az érettségit, semmit nem kaotam soha, egy árva jó, biztató szót.

Mist 29 évesen levelezőn tanulok, saját házzal l, saját élettel, kiváló munkával. Nehéz volt de 1 perxig se sajnáltattam magam....

25 éveddel már egyedül csaknis Te tehetsz arról, hogy itt tqrtasz ahol, nem a szüleid.

Ne itt sajnáltasd magad...

Kezdj valamit az életeddel

Szia!

Én megértelek, én is voltam padlón, én is átéltem amikor mindenki ellenem volt, és csak magamra számíthattam.

Kicsi korom óta a szüleim csak szidtak, nem bátorítottak, akármit csináltam az rossz volt a szemükben. Bármibe belekezdtem, ott is megaláztak. Az iskolában is csúnyán bántak velem. Mondhatni senkim sem volt, mindenki ellenem volt, de a legnagyobb baj az volt hogy én is a saját magam ellensége voltam.

Elkezdtem pszichológushoz járni, mert rájöttem hogy felesleges az önsajnálat. Igen, szomorú hogy ilyen történt velem, vagy hogy ilyen történhet bárkivel is, de beláttam hogy változtatnom kell, nem keseregni tovább. Ennek 2 éve. Azóta rengeteg minden változott, és a jó irányba.

Valahogy rájöttem, hogy szeretnem kell magam, mert sok mindent kibírtam, amit más nem bírt volna. Elkezdtem büszke lenni magamra, mert elkezdtem megvalósítani a céljaimat, még úgy is, hogy senki nem állt mellettem. Rájöttem, hogy nem számít senki véleménye, csak az enyém. Rájöttem, hogy mennyi mindenre vagyok képes, hogy mennyi erő van bennem, hogy mennyi szeretet van bennem. Mert akármennyire is bánt el velem is az élet, én megtanultam hinni, reménykedni és talpra állni.

Tanuld meg szeretni és becsülni magad, ne érdekeljen hogy más nem teszi ezt. Ha magadat nem tudod becsülni, akkor más sem fog. Állj ki végre magadért és mutasd meg végre elsősorban magadnak, hogy mennyi mindenre vagy képes. Amíg ezt nem hiszed el, addig nagyon nagy baj van.

Én megtanultam értékelni magam, és már nem érdekel ha lenéznek vagy bántani akarnak, mert annyira nem tud meghatni. Én tudom hogy mit érek és hogy mire vagyok képes, nem kell ehhez más megerősítése. Akik szeretnek azok ismernek csak igazán, a többi ember véleménye nem érdekel. Én sosem fogok földbe tiporni senkit, de azt sem hagyom többet, hogy így bánjanak velem még egyszer.

Te is szedd össze magad és csak előre nézz, határozd el hogy változtatni fogsz. Nem lesz könnyű megtanulni becsülni és szeretni magad, pláne ha a külvilágtól azt kapod hogy nem vagy elég jó, de egy idő után rájössz a dolgokra és megtanulod becsülni magad, és nem foglalkozni másokkal. El tudod érni amit akarsz, csak vedd észre hogy változtatnod kell. És hinned, hogy képes vagy rá.

Olvass könyveket az ömbizalomról, az önismeretről, a boldogság eléréséről. Keress fel egy pszichológust, ő is segíthet. Az első lépés hogy tegyél a változás érdekében, és fokozatosan észre fogod venni, hogy igenis van értelme élni. Vedd észre hogy mennyi lehetőség áll előtted is, mennyi mindent elérhetsz még, ahogy más is. Te is megérdemled hogy úgy éld az életed ahogy szeretnéd.

Ezt én mondom neked, aki mellett nem volt sosem senki, de mégis elértem önerőből amit akartam, és nem hagyom többé hogy elnyomjanak. A boldogságot csak magadnak tudod megteremteni, senki más nem fogja. Vannak nehéz helyzetek az életben, de ki kell vívnod magadnak a tiszteletet, de ehhez először saját magadat kell tisztelned.

Szerintem te is akarsz változtatni, megoldást találni, különben nem írtad volna ki a kérdésed.

Én csak azt mondom hogy felejtsd el az önsajnálatot, és kezdj el végre élni, mert neked is jogod van úgy élni, ahogy szeretnél. Ezért pedig neked kell tenni.

Senki se születik úgy, hogy meg van adva az élete értelme, azt meg kell találni, és azzal hogy 25 évesen otthon lébecolsz, hát nagyon nem segítesz magadon.

Mérgező a környezeted a diszfunkcionális szüleiddel, ki kell szakadnod belőle. Kezdetnek mozdulj ki, csinálj valami társasági elfoglaltságot, mondjuk menj a Vault51-be társasozni egy sör mellett, azzal nem foghatsz mellé. Nem ártana szerezned egy munkát hogy végezz valami produktív dolgot is, akár részmunkaidőben ha nem bírnád. Mivel nem tanulsz, sportolhatnál vagy edzhetnél, ha jól sejtem nem vagy csúcsformában fizikailag. Nincs semmi baj azzal hogy ezt másoktól kell hallanod, csak csinálj valamit magaddal.

"Nem mentem tovább tanulni, mert a szüleim azt mondták nekem hogy soha nem leszek képes rá."

Az én apám azt mondta h ha leteszem az érettségit megeszi a kalapját. Tavaly diplomáztam. Majd megkérdem h a két kalapot Ketchup-el v Mustárral óhajtja ?

Egyébként meg nem érdekelnek mások kritikái túltépek rajtuk. És engem is terrorizáltak gyerekként. Úgy 12 éven át szexuálisan, fizikailag és lelkileg is.

(Valszeg ezért nem bízom senkiben és vagyok szörnyen kényes a biztonságomra.)

Ezeket a borzalmakat sosem lehet elfelejteni viszont semmi értelme keseregni rajtuk mer csak lehúznak az életről nem írhatod át a múltat, de tanulhatsz belőle.

Keress valami értelmes motivációt mert ha nem megfogsz katatni.

Egyébként meg h most nincs diplomád az nem jelenti azt h később nem lehet én is ösztöndíjas voltam.

Egy csomó program van erre Bursa Hungarica pl.