Akik hamar (18-21 évesen) elköltöztek otthonról? Tapasztalatok?

Rögtön érettségi után, 19 évesen egy hátizsáknyi személyes holmival mentem albérletbe 7 másik emberrel (idegenekkel), erre a célra kuporgattam már kamaszkorom óta minden diákmunkás pénzt, amit megkerestem. Ez is csak nagyon szűkösen, 2-3 hónapra volt elég, de egyetemre mentem, felvettem a diákhitelt, mellette rengeteget dolgoztam diákmunkán. Pár évig az alvás is luxus volt, nemhogy a szórakozás, de ezáltal ki tudtam törni és most már nagyon jó életem van. Mivel alkoholista, bántalmazó családban nőttem fel nem volt semmilyen támogatásom, a költözésem óta pedig semmilyen kapcsolatot nem tartok velük, igazából azt se tudom, élnek-e még, de nem is érdekel.

1-es, ez nem semmi! Le a kalappal, ha igaz a sztorid! :)

A főiskola első félévében költöztünk össze a párommal, akkor 19 voltam. Levelezőn voltam, így tudtam dolgozni a suli mellett, ő pedig idősebb, így már évek óta dolgozott. Albérletbe mentünk, összeházasodtunk, lediplomáztam, elkezdtem a szakmámban dolgozni... Idén 27 vagyok, mi lassan 10 éve együtt, vettünk egy családi házat, imádjuk egymást és a kislányunkat. 😊

Én szájadhasadékkal születtem,a heim pálba voltam egy évig. Aztán műtétek,logopédus,rossz gyerekkor. Alkoholisták közt nőttem fel. Apám vert minket Anyámmal Anya elfogadta én nem értettem,aztán ahhogy kamaszodtam nőisedtem,már engem ütetett maga helyet, addig legalább ő nem kapott,ezt nem tudom megbocsátani neki mai napig sajnos,rémálmok,rosszullétek,remegés stb.. Leléptem amint betöltöttem a 18at. Barátok segitségevel,aztán még csöveztem is,de első éjszaka az utcán is jobban aludtam mint otthon bármikor is. De szabad voltam. Eltüntként kerestek egy évig,de nem eltüntem,a nyomritó bántalmazó agressziv alkoholista közeget magam mögött hagytam. Kidolgoztam a belem,egyedül a testem nem árultam és bérgyilkosságot nem vállaltam. :D Aztán jött egy rossz házasság,de onnan is kiléptem,sikerült a minta miatt massziv alkoholistát választanom,csöbör és a vödör esete. De a démonok elöl tovább futottam. Munkákat vállatam,mindent kivée amihez nem volt gyomrom. Suliztam,estin munka melett. Egetemet végeztem, éjszakai múszak melett,korházban takaritottam,ujságot hordtam stb. Azóta második férjemmel egyenesbe jöttem,munkám van ,egészségügyben,kórházban dolgozom,és mentőn,társasági életem is elég jo,3 gyermekem van a férjemtől,tisztességben szeretetben neveljük őket,egy pszichoterapeutát is megjártam. Közösen leástunk, kiástuk és jol megrágtuk, aztán eltemettük a múltamat. Megbocsátani még nem tudtam,idő kell. Hatalmas gátak szakadtak fel bennem a terápia alatt. De megkönnyebbültem. Viszont az Unokáikrol se tudnak. Jobb igy, sose vinném a gyerekeim még látogatóba se ilyen mérgező betegítő nyomorító alkoholista közegbe. A múltamat viszont nem cserélném el senkivel,mert épitő volt és erősebbé tett. Én mindig a lépés hive voltam,ami nem megy nem javithato onnan el kell menni, én anno versekben irtam ki magamból a sok fájdalmat keserűséget. A férjem 15 éve nem beszél szüleivel mert kb fejős tehén volt csak otthon hasonlóan piás családbol jött, és ledolgoztatták volna vele a pelenkát is,csak magunkra számithatunk,de jobb igy ,mert nincs probléma,felesleges cirkusz..

Érettségi után költöztem el a barátomhoz aki a szüleivel élt. Gyakorlatilag egy másik családba költöztem. Nekem könnyű dolgom volt mert gazdag volt a család és nem kellett beleadni a rezsibe. A báyja barátnője is ott lakott így nagyon jó volt a hangulat. És kijöttem anyagilag diákmunkából. Egyébként a rossz családi háttér...terror meg állandó ordítozás miatt költöztem el. Nem vittem az összes cuccom csak ruhákat meg ami kellett nagyon. A többit csak akkor hoztam el mikor már szülőktől mentesen éltünk. Nem tudom milyen gyakran memtem haza.....havonta talán 2-3 alkalommal ha kellett valami a cuccaimból. De mindig cirkusz volt így ha tehettem nem mentem.

Ez egyáltalán nem "hamar", hanem éppen, hogy teljesen ideális időpontja az elköltözésnek, ennél tovább a szülőkkel élni kifejezetten egészségtelen.

Én 19 évesen mentem el koliba egyetem miatt. Igazából ez teljesen természetesen jött mert messze laktunk, és mivel pénzünk sem volt, az is természetes volt hogy dolgoznom kell mellette. 6 évig nálam is luxus volt az alvás de örültem hogy van hol lakni és van mit enni, bár többször volt vajas kenyér a menü egész hónapban. Amúgy nálunk sem volt valami fényes a családi légkör, apám alkoholista, anyám simán idegbeteg, állandóan balhéznak csak hálistennek én már nem hallom. Gyerekkoromban sem tanulni, sem aludni nem lehetett rendesen miattuk, konkrétan mióta iskolás lettem, azóta ezért tanultam hogy elköltözhessek. Eleinte havonta jártam haza, utána évente párszor. Nyáron és vizsgaidőszakban is bent voltam és inkább dolgoztam.