Egy szülővel hogy lehet megértetni, hogy a "blogolás", Instagramozás nem rossz dolog? Kezdjek neki a tudta nélkül?

Igazából az édesapád félt téged, és van is mitöl.

Nagyon vigyázni kell minden szóra amit kiírsz a neten, hogy az kinek mit jelenthet...

Pl a férjem kb 1 éve egy alkalmazottját azért rugta ki, mert az csak viccböl de negatív dolgot írt a cégéröl, a céget negatívan tüntette fel(egy viccben) egy facebooks hozzászolásban. Pedig az alkalmazottnak semmi oka nem volt erre, elégedett volt a céggel és még is azt gondolta milyen vicces és nem gondolt mögé, hogy bizony ez a cégét sérti...

De volt a cégnél egy másik hasonló probléma mikor egy alkalmazott szintén facebookn egy erösen rasszista és gusztustalan hozzászólást tett egy poszt alá. Hogyan került a cégvezetök elé azt senki nem tudta, de meghallgatás után menesztették.

A férjem minden alakalommal mikor egy felvételin valaki elér az utolsó körbe, mielött szerzödést ajánlanak neki, végig nézik egy gyors kereséssel az összes közösségi odalt.

Én megértem apukádat. Tényleg veszélyes lehet a neten való kitárulkozás.

Szerintem is az lenne a jó, ha megmutatnád neki, hogy mire gondolsz pontosan. Mert tényleg nagyon nem mindegy, hogy miket teszel fel. Az alapján majd el tudja dönteni, hogy veszélyes-e, túl intim, vagy pedig nincs benne semmi, amiért ennyire kéne féltenie.

Magam részéről én sem örülnék neki. Gondolj bele, hogy ezek 10-20-30 év múlva is fent lesznek a neten. Hiába fogod, akkor már cikinek tartani. És ez simán lehet. Én azon is elhűltem, hogy tiniként miket írtam a naplómba :D Teljesen máshogy gondolkodom már, nem szeretném, ha mások látnák az akkori énemet :)

Egyébként meg képekkel is nagyon sok visszaélés lehetséges. Sok ismerősömnek fb-ról szedték le a képeit, aztán mindenféle szexuális segédeszközöket hirdető oldalon szerepelnek, mint elégedett vásárlók. Amivel csak az a gond, hogy sokan elhiszik, hogy ezek igazi oldalak, nem kamuk. És így elég ciki lehet, ha pl. munkatársad, főnököd látja a "kommented" a fényképeddel, hogy mennyire örülsz, hogy megtaláltad a pénisznövelő krémet, mert végre újra tudtok szexelni a férjeddel.

Én ezt soha nem értettem, hogy a túróba bírtok ti ilyen tizen-ezer követőt összeszedni? :D Életemben nem láttam még annyi embert szerintem.

Használom az instát már jó ideje, mondjuk én inkább tekintek rá úgy, mint a saját kedvenc fotóim online gyűjteményére, de lényeg a lényeg, 20 követőm van csúcsidőben. Mondjuk én elvagyok így, nem hajtok a sok követőre, csak nekem ez elképzelhetetlen, hogy honnan szedtek annyi embert :D

Részben egyetértek apukáddal. Valóban veszélyes kiteregetni mindent (oké, hogy nem személyes, de baromi sok minden lejön ám belőle - a hobbijaidból pl. már egyértelmű, hogy jómódú a családod. Bár sok parasztori kamu, de vannak benne igazak is: lelkesen kiposztolod, hogy nyaraltok, addig egyértelmű ám, hogy otthon üres a kecó, amiről korábban a lakberendezős posztban sokat írtál...

Oké, ez most egy szélsőséges példa, de csak azért, hogy értsd, hogy apud mitől félt. :)

Kisebb tételben a rosszindulatú embereket hoznám példának, nem is hinnéd, mennyire fel lehet használni ellened a megosztott infókat.

Ettől függetlenül szerintem nem butaság a blogolás, anyukádnak igaza van abban, hogyha ügyesen írsz, akkor nem számít, hány hasonló oldal van. :)

Viszont tényleg figyelj oda arra, hogy mit osztasz meg, mennyit mesélsz el a saját életetekből. Ha kellő körültekintéssel csinálod, akkor nem lesz gond. :)

Normális, ha féltenek a szüleid, de próbáld elmagyarázni nekik, hogy attól még, hogy írsz valamit a neten, nem a magánéleted fogod kiteregetni. Mert van több ilyen is, persze kitalálnak hozzá valami álnevet.

Én alapvetően nem vagyok nagy bloggerrajongó, de pár éve (amikor még volt több szabadidőm) én is írtam egyet, elkezdtem megírni a kedvenc történetem előzményét, csak sajnos abbamaradt a lelkesedés, meg részben a rossz időszakomra emlékeztet most, a szereplők szemszögéből írtam meg a saját fájdalmamat. Ezt csak azért írtam le, hogy te is írhatsz hasonlót, valami történetet (de nem muszáj ennek lennie, ez csak egy ötlet), és ebben írnád le az élményeidet.

L/19

Én nem vagyok 51, én 26 éves fiatal nő vagyok.

De kb. ugyanaz a véleményem mint apádnak.

Apád véleményét könnyű degradálni azzal, hogy idős, úgyse érti ezt.

Én se bírom ezt az értelmetlen Modern Polgár Színházat.

A legtöbb korod beli azt hiszi különleges oldalt hoz létre, hogy ő mást fog csinálni és másképp, miközben a 2000. ugyanolyan sablon témájú, mélységi információt nem szolgáltató oldalt hozza létre. És magát győzködi azzal az érvel, hogy hasznos amit csinál, és persze követik sokan (nárcisztikus kielégülés pipa), de azt hogy kik azok, hát nem nevezném minőségi közönségnek.

Hidd el, senki nem kíváncsi arra mit ettél, ittál, ha nem vagy dietetikus, senki nem kíváncsi arra, mit veszel fel reggelente, ha csak szerinted jó az ízlésed, de az még rosszabb, ha a többi szakadt boyfriend vagy leggings nadrágban feszítő lányka akar téged utánozni, és neked ez jól esik. Haszontalan dolog a sudokuzás és ilyen értelemben talán még az olvasás is, de ezektől legalább fejlődik az agyad. Mindenféle olyat felejts el, ami túlzott mértékben személyes, mert valószínű nem rendelkezel még életkorodnál fogva olyan mélyreható információ halmazzal, sem stílus érzékkel, szakmai tudással, ami minőségi blogot tudna produkálni, és ne szemetelné az internetet. Inkább írj naplót.

Persze lehet erre azt mondani, ne kámpicsorodj el, csináld csak, hisz ingyé' van, nem rossz dolog amit csinálsz. Nem rossz valóban, csak kiábrándító. Kiábrándító lenne beállnod egy olyan sorba, ahol mindenki azt hiszi különleges, miközben már senki sem az.

De. Gondolkodj el azon, ha valóban ezt akarod csinálni, hogy érdemi témákkal foglalkozz, és mi az a platform, amit legjobb belátásod szerint tudnál csinálni. És nem magad miatt, hanem a TÉMA miatt.

Viszont apukád tanácsát fogadd meg, az intimitás megőrzése fontos, gondold el, amit felraksz, az fenn is marad, és a szomszédod is, én is, bármikor megtalálom amit felraksz magadról, és alkot rólad egy véleményt.