Hogy vielték a szüleitek, ha gimiben nár nen voltál kitűnő?

Hát nem tudom... Még 4-5 év és húzz el otthonról. Amúgy velem is ilyenek voltai eleinte, mert ált isk elején jól teljesítettem, aztán jött a fejmosás ha volt egy 4es, de hamar rájöttek hogy nem igazán érdekel. Aztán nagynehezen felfogták, hogy sosem leszek az a magasröptű ember akit ők elképzeltek, és már csak az volt az elvárás, hogy ne rántsanak meg semmiből, végezzem el a gimit. Bár az eszem meg lett volna a kitűnő bizonyítványhoz, de nem akartam a gondtalan fiatal éveket ilyen hülyeségekre pazarolni. És mégis diplomát szereztem, de igazából azt is leszarom, nem használom, csak azért csináltam meg, hogy szüleim lenyugodjanak, hogy diplomás a gyerek. Sose akartam az értelmiség táborához tartozni. Mai fejjel tudom, hogy jól tettem. Megéltem majdnem mindent amit akartam, kevés dolgot bántam meg, de azokat elengedtem, szétbuliztam az agyam fiatalon, szartam a jövőre (és bakker, a jövő így is eljött és alakul szépen magától), igazából most se nagyon érdekel a jövő, miután más hibájából kétszer majdnem meghaltam közúti balesetben, élek ameddig élek, de addig élvezzem, nem járok már el, egy kvázi kiegyensúlyozott családapa vagyok, taxisként dolgozom, ez se egy magasröptű meló, még 8 általános se kell hozzá, de megvagyunk, mindig jut kajára, rezsire, extraságokra, és ennyi.

A lányomnak is ezt tanítom, ne görcsöljön, ne másnak akarjon megfeoelni, hanem magának, járja majd a saját útját, ne legyen konformdroid. Ha nem nagy kérés, legalább egy érettségit szerezzen, ha full kettes az se baj, azzal már bármerre el tud indulni. Nem kell a lécet magasra tenni, minél magasabbat akarsz ugrani, annál nagyobbat is tudsz esni.

De ne ragozzuk tovább.

Nekem könnyedén elfogadták, hogy oda a kitűnőség. Anyám meg volt/van győződve róla, hogy buta vagyok, úgyhogy nem különösebben zaklatta fel a 4,5 körülire visszaesett átlagom (4,7-ért már egyenesen büszke volt rám - pedig általános iskolában végig színötös voltam). Felvettek egyetemre is, már a mesterképzést csinálom, talán phd is lesz belőle majd. Nem oszt, nem szoroz, hogy néhány tantárgy annyira nem érdekelt gimiben, hogy képtelen voltam rendszeresen tanulni rájuk.

A legjobb megoldás, ha megtanulod ignorálni a szüleid ostobaságait. Ne feleselj, ne védd magad; vágj fapofát, ha rákezdenek, aztán szó nélkül hagyd ott őket, ha befejezték (nem kell flegmának és tiszteletlennek lenni, egyszerűen csak legyél neutrális). Így még csírájában elfojthatod a nagy és értelmetlen veszekedéseket és magadat is megkímélheted némi stressztől.

Menekülj, amint tudsz.

Nem komplették a szüleid.

Szégyent hozol rájuk, mert 4-és lettél énekből? Úristen, micsoda tragédia. Adja elő ezt valakinek, kiröhögik. Ali megbukik,annak a szülei mit szóljanak? Szard le, tudom, nehéz,az én anyám 42 éves koromban is mondja a hülyeségeit,pedig többezer kmre vagyok tőle. ..

Általános iskolában végig kitűnő tanuló voltam, majd tavaly, kilencedik osztályban már csak 4,7 volt az átlagom.

Mindig is nagyon rossz volt a kapcsolatom a szüleimmel, gyermekkoromban még vertek is engem. A kitűnő helyett már csak jeles bizonyítványomért anyám többször le is köpött engem és mocskos hülye féregnek, ökörnek, vérszívó piócának, élősködő elmebeteg patkánynak és ehhez hasonló semmitérő dolgoknak nevezett. Még most is rendszeresen a halálomat kívánja. Mindig azt hallgatom, hogy:

"Mocskos elmebeteg féreg, mégis miért jöttél a világra? Ha tudtam volna, hogy ilyen elmebeteg szarnak fogsz születni, el is vetettelek volna! Hogy döglöttél volna meg még három napos magzat korodban! Takarodj el az utamból, te undorító patkány, vagy kettéhasítom a fejedet! Egy élősködő, vérszívó pióca vagy, aki csak terhe lesz a társadalomnak! Egy eltartott szar leszel! Mégis miért nem adott nekem az Isten ép gyereket?! Dögöljél meg holnapra, te mocskos elmebeteg állat! Hülye ökör vagy, se tanulni, se dolgozni nem fogsz tudni!"

Mindig is úgy beszélt velem, mintha én tehetnék a mentális problémáimról.

Tavaly a 4,7-es átlagért és kb. három hét hiányzásért azzal fenyegetett engem, hogy meg fogja velem ismételtetni a tanévet. Szerencsére mindenütt kiröhögték ezért, végül elfelejtette.

Én, a "mocskos szemét féreg" idén már tizedik osztályba járok.

Időközben sajnos tovább súlyosbodott a mentális betegségem, megint visszakerültem a pszichiátriára. Még ott is jobb volt, mint otthon.

Idén félévkor már csak 4,5 volt az átlagom.

A szüleim már csak néha üvöltöznek velem, egyébként nem foglalkoznak velem.

Verni már nem tudnak, mert testileg erősebb vagyok nálunk.

Terveim a jövőmre nézve nincsenek.

Anyám szerint a 4,5-ös átlagú bizonyítványommal nem fogok kelleni sehova. Folyamatosan azzal fenyeget, hogy a bipoláris zavarom miatt be fog engem záratni egy mentális betegeket gondozó intézetbe.

Nem tudom, hogy mi lesz velem. Nincs hová mennem.

Ezért kár is volt megszületnem.

Sajnos tényleg problémás gyerek vagyok, de ennél még én is jobb sorsot érdemelnék.