Ti mikor rájöttetek, hogy a szüleid ártanak neked és gonoszak. Ti lelépnétek?

"otthon maradtam egyetemen, még 4 év ebben."

A "gonosz szüleid" tarthattak el továbbra is! Igaz?!!

Üdv sorstársak. Hát sajna én is otthon maradtam az egyetem alatt, én hlye. De aztán húztam...2000km-ig meg se álltam. Mondjuk én kibékültem velük.

Apám vert, nem is akárhogy...józanul...még ha részegen ütött volna, azt mondanám, hogy a pia tette. Engem egy műanyag slaggal vert...egy szál bugyira az nagyon tud fájni...a földön kellett másznom és azt mondanom, hogy csúszó-mászó féreg vagyok. Rákényszerített, hogy versenyszerűen fussak. Minden nap futottam vele, minimum 5km-t, de volt, hogy 15-öt futottunk...12 éves korom körül. Persze mérte az időt és ha nem futottam jó időt, akkor jött a verés...folytogatott, rugdosott az utcán, meg hasonlók. Nem kell mondanom, milyen idegeim voltak. 15 éves koromban eljutottam egy mélypontra és hajszál választott el attól, hogy ne lépjek ki a kamion elé. Az iskolában csúfoltak, megaláztak. A testvéreim uralkodtak rajtam. Mindig én voltam a kis gyenge, a béna, az életképtelen...érdekes, hogy ha most felnőtt fejjel magamra és a tesóimra gondolok, még én lettem a legkiegyensúlyozottabb lelkileg.

Mindezek ellenére, és azok ellenére is, amiken azóta keresztül mentem - volt még utána nehézség rendesen az életben, de ez egy másik történet -, normális felnőttnek érzem magam. Ezért hálás is vagyok az életnek, hogy mégiscsak normális lettem.

Ja, és egyébként megbocsájtottam, szívből. Azóta egész jó a kapcsolatom az apámmal, igaz, azon már nem tudok változtatni, hogy 2000km-re lakom tőle-mert nem akarok-, de rendszeresen beszélünk, ha otthon vagyunk, meglátogatom és jókat nevetünk a múlton, ami szép volt...mert nem mondom, hogy nem volt benne egy kis jó is. Azért bocsájtottam meg, mert megbánta, amit tett.

Próbálok arra törekedni, hogy csak a jó dolgokat vegyem át a neveléséből, és szeretetben, békességben neveljem fel az enyéimet.

Remélem egyszer mindnyájan megbékéltek a múltatokkal és megbocsájtotok a szüleiteknek, ők pedig megbánják, amit tettek, mert legtöbb esetben, még ha azt nehéz is elhinni, nem a rossz szándék vezérli őket.