Mit tehetek ha nem tudok segiteni a lanyomon?

Hát ez ilyen, előbb-utóbb majd túl lesz rajta.

Írasd be valamilyen szakkörbe ahol hozzáhasonló érdeklődésű személyiségű emberek vannak, aztán majd összebarátkozik valakivel.

Vagy neked nincs olyan ismerősödakinek hasonló korú lánya van, és pl. Mindeketten szeretik a lovakat vagy ilyesmi?

Egyébként megkérdezhetem hol laktok? Csak az ékzetből kiindulva kiváncsi lettem. :)

Elnézést, de teljesen elszörnyedtem. Komolyan az a divat a tízéveseknél, ki milyen közösségi oldalon van fent? Már a tízéves gyerekek is ott élik az életüket?

A migrének miatt érdemes lenne orvoshoz vinned, az nem normális hogy egy ekkora gyereknek migrénje van. Lehet köze a kontrollálhatatlan hisztikhez is.

Sajnos a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással, a másik kettőnek nyilván fogalma sincs arról, mit okoznak. A szüleikkel kellene beszélned, ha ti nem kommunikáltok, akkor nagyon nehéz lesz megoldanod a helyzetet.

Ami még érdekelne, hogy ha a kislány hisztizik, annak van-e valami következménye? Esetleg nem internetezhet, nem használhatja a telefont (amit egyébként egy ennyi idősnél korlátoznék alapjáraton is pl hétköznap két órára, hétvégén háromra), nem nézhet tv-t, ilyesmi, vagy mindent megteszel hogy a kedvében járj csak azért, hogy végre befejezze?

Tudom, hogy bánt, hogy nem tudod megvigasztalni a lányod, de te itt semmit nem tudsz tenni, leszámítva, hogy időt adsz a lányodnak. Csúnyán megbántották, és elvesztette a legjobb barátnőjét, teljesen természetes, hogy nem tud továbblépni, hisz teljesen érthetetlen számára a szituáció. Nem is csoda, az ilyesmi nemhogy 10 éves korban, hanem akárhány évesen is érthetetlen. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy te sem érted, csak próbálsz egy többé kevésbé logikus magyarázatot találni (lefizették a kislányt), holott ha jobban belegondolsz ez azért elég nonszensz lenne. Ilyesmi egyszerűen előfordul, velem pl gyerekként többször is. Volt 2 legjobb barátom, akik egymást egyenesen utálták, a kedvemért viszont megtűrték egymást. Majd az én "jóvoltamból" mégis úgy összebarátkoztak, hogy rám többet nem volt szükség. Én sem értettem, nekem is borzasztóan rosszul esett, és én sem tudtam elképzelni, hogy ennyi és vége, így én is állandóan a nyomukban loholtam, pont úgy, ahogy most a te lányod is teszi. Majd szépen lassan túlteszi magát rajta, ahogyan én is anno, de ezt nem tudod siettetni, leginkább a gyászoláshoz hasonlítanám.

A jó hír viszont az, hogy a leírtakból arra következtetek, hogy ha egyszer "letelik a gyászidőszak", könnyebb dolga lesz, mint nekem régen, hiszen nyitott, barátkozós típus. Én ehhez képest extrém introvertált voltam, mindig is egy-barátos-típus, ehhez jött még, hogy elég csunyus is voltam, és dadogtam. Ha nekem sikerült túltennem magam az ilyen megalázó helyzeteken, és mindig újból találni legjobb barátot, akkor egy ilyen kislánynak mint a lányod fényévekkel lesz könnyebb.

Hát.. szóval a felszínes kislány volt a barátnője, de annak nem kell. Ő meg felszínes volt a többi "barátjával", azok meg neki nem kellenek?

A gazdag kislány meg a lányod sajnos eléggé hasonló. Azért érdekes egy "játék", mert a másiknak is kell. Ami nem kell másnak, nem akarják elvenni, az őt se érdekli.

6ossal érték egyet :)

Amúgy nem értem pontosan.. Miért szégyenled hogy meghivatja magát?

Ilyenkor nem a gyerekekkel kell beszélni. Hanem a szülővel kell jó kapcsolatot kialakitani. Aki a suliban a legszimpatikusabb szülő es normális gyereke van azzal össze bratyizol és így figyelemmel tudod követni a dolgait. :) és lehet hogy többet kéne próbálkoznod a többi, lányod által elhanyagolt gyereket meghivni magatokhoz. Vegye észre az orra előtt lévő "lehetőséget"..

Anyaként válaszolok, bár fiam van, közel ilyen korú.

1. A fejfájások miatt azonnal orvos: zárjátok ki, hogy esetleg valamilyen szervi probléma is súlyosbítja a helyzetet (akár szemüveg kérdés, cukorbetegség, alacsony vagy magas vérnyomás, vashiány, bármi). Vedd komolyan, még ha első blikkre úgy tűnik is, hogy ez inkább a stressz-feszültség-hiszi kombó hozadéka.

2. Az otthoni őrjöngés miért van elnézve következmények nélkül? Ne haragudj, de sakkban tartja a családot egy 10 éves gyerek? ha ezt elnézed és még te könyörögsz neki, hogy ne ordibáljon, akkor valami nagy diszfunkció van a családban. Azért az megvan, hogy baba és kisgyermekkorában is úgy reagáltad le (remélhetőleg) a hisztit helyesen, ha nem vettél róla tudomást és "kihúztad a helyzet méregfogát", ugye?

internet kilő, villany lekapcsol, tévé kihúz, alvás van- ha kell, akkor fel lehet fáradni reggel korán (hétvégén is :D)

3. Természetesen beszélgetni is kell- általánosságban is vele mindennap és a konkrét viselkedéséről, barátságairól is. Amennyiben nem tud veled emberhez méltóan, nyugodtan, bizalommal, tisztelettel fordulni- azt gondolom, hogy van olyan idős, hogy felfogja és felmérje, hogy te sem vagy köteles nyalni a popóját... legyen már valami adok-kapok is a kapcsolatotokban- szlőként NEM kötelességed MINDENT eltűrni. Én elmondanám neki, hogy "itt vagyok, ha szeretnél velem beszélgetni várok rád, megtalálsz"

4. Édesapja, testvérei hol vannak ebben a történetben? Néha ilyen esetekben az ellenkező nemű szülő érhet el jobb eredményeket. Férjed hogyan reagál, mit szól ehhez? Őszintén remélem, hogy nem elvonul, vállat rángat vagy épp büntetve ordibál ő is. Alakítsatok ki közös frontot és tartsatok ellent a kiskamasz "terrorjának"- hogy ne tudjon kijátszani benneteket egymás ellen. Magyarul: ha te A-t mondasz, akkor a férjed is álljon ki melletted a családért, a nyugalomért. Nyilvánuljon meg, ne csak élje túl, mint hal a szatyorban.

5. nem lehet, hogy az anyagi különbségek is zavarják? Az írásodból nyilvánvaló számomra, hogy még téged is. Nem lehet, hogy ezt a te saját frusztrációdat "tanulja el" a lányod? Beszélgessetek már el a pénzről és az emberi értékekről, simán érti, fogja ilyen korban. Vond be a háztartási költségvetésbe, mutasd meg neki, hogy hogyan éltek, mennyit kerestek, mi mibe kerül stb. Egy jó közös tevékenység is, talán rá tudod ébreszteni, hogy a felnőtt lét miben más, esetleg meg tudod neki mutatni, hogy ti mi mindent tesztek a családért.

6. strukturáljátok az idejét normálisan? iskolán kívüli élete milyen? Sportol, zenél van valami rendszeres mozgásos tevékenysége vagy hobbija? Nagyon, de nagyon kellene ez most neki. Ha egyébként a feszültségszelepeléssel is épp gondjai vannak, akkor mozgást ajánlok. Válasszatok valamit, ami "menő", ezáltal új közösségbe kerülhet, új hatások érhetik, iskolán kvüli barátságokat is kialakíthat: pl. valami torna, tánc

7. nem szégyen szaksegítséget kérni! Hasonló helyzetben, ha elakadnél és nem jutnék előre, felelősnek érezném magam is az otthoni áldatlan állapotokért. Ez a gyerek valamilyen tünet hordozója! Ne szégyelj nevelési tanácsadóban (tudom, már nem ez a nevük) segítséget kérni (kevesen tudják, de ilyenekben is tudnak), ingyenes is, nem lesz "flepnis" sem a gyerek, sem te- ez nem jelenti azt, hogy nem vagy jó anya, de sokszor a kívülálló éleslátása kell egy helyzet megoldásához.

Ha keret is van rá, akkor nyilván magánban.

8. Szerető anyaként is el kell tudnod fogadni, hogy támogatni tudod a gyermeked, de megoldani helyette a konfliktusait, kortársaioval való kapcsolatait nem. Ugye nem telepszel rá? Miért kellene már neked felnőtt nőként bújkálni más szülők elől? Nem gondolod, hogy ezzel is egy nem kívánatos mintát mutatsz neki? Kapd össze magad te is.

Minden jót.

Mas baratnöje is van de azokat unja h az nem az igazi , es azok unalmasak stb - ja, hát ha ő is lesz.arja a "barátait", mondván unalmasak, nem tudom sajnálni.

A másik csajnak meg ő az uncsi. Visszanyal a fagyi :D, ideje lenne leülnöd beszélni vele, hogyha továbbra is a "menő" csaj után kullog, akkor EGYETLEN barátja sem marad, mert a másik csapatból ki fogják rakni a lesz.romsága miatt.