Ti hogy kezelnétek a depressziòs anyátok kirohanásait?

Mint ìrtam, èdesanyàm depressziòs. Amikor jobban van, nincs vele semmi baj, viszont amikor "elszakad nàla a cèrna", akkor kìgyòt-bèkàt mondd bàrkire, nem èrdekli, hogy megbànt e velem vagy sem. Ìgy törtènt ez most is.

A pàromat kritizàlta, mire èn a vèdelmère keltem, ès ebből alakult a vita. Olyanokat mondott, hogy ha ùjra kezdhetnè, akkor biztos nem szülne gyereket, bàr èn se születtem volna meg, haszontalan vagyok, semmire se vagyok jò (ilyenkor elfelejti, hogy bàrmire kèr èn mindent megcsinàlok,èn viszem az öcsèmet mindenhova, èn jàrok bevàsàrolni, èn àpolom a beteg nagyimat), könyörög Istennek, hogy reggel ne èbredjen fel, meg akar halni. Illetve èdesapàm a csalàdi vàllalkozàsunk egy rèszèt az èn nevemre szeretnè ìratni, ès apukàm fejèhez vàgta, hogy amìg ő èl (anyukàm) addig èn az ő rèszesedèsèből biztos nem kapok, mert nem èrdemlem meg. Pàr èv mùlva tervben van a lagzi a pàrommal, arra is azt mondta, hogy vègig aludnà azt a napot. A pàrom sűrűn nàlunk alszik ès megjegyezte, hogy ez nem egy szàlloda.

Èrtem èn, hogy beteg ès ő is egy àldozat ebben az egèszben, de annyira fàjnak a mondatai, hogy egyszerűen elmar magàtòl. Ti hogy kezelnètek ezt? 20/L