Édesanyám kikészít, mit tehetnék?

Borzasztóan maximalista vagyok, általános iskolás korom óta tart ez a dolog, és egyre rosszabb lesz. Kezdetben csak lámpaláz volt, aztán mára már minden olyan dolog előtt aminek tétje van gyomorgorcsom van, remeg a kezem, hányingerem van, szédülök. Ez már mindenre kiterjed, az életem minden pillanatára. Vásárlás, étterem, utazás, minden. Az iskolában mindig is kitűnő voltam mostmár tizenkettedik éve. De már nyugtatót szedek vizsga és dolgozat napokon. Máshogy nem megy. Nagyon sokáig nem tudtam hogy mi miatt lettem ilyen. Aztán egy pszichológussal folytatott beszélgetés során sikerült. Édesanyám miatt. Mindig elmondja mennyire szeret, és ezt nem kétlem, én is őt, illetve hogy milyen okos vagyok, büszke rám. Egészen addig amíg valamit nem jól csinálok. Például megkérdezi hogy akarok e sütni vele, mondom hogy igen. Elkezdjük, rá 10 percre látom hogy tiszta ideges, mert nem tökéletesen csinálom. Semmit nem enged megtanulni. Most nem is tudom hirtelen a legkézenfekvőbb dolgok a sütés, főzés, de amikor pár éve mosni, vasalni kezdtem, azzal is így volt. Mindennel ezt csinálja, a legapróbb dolgoktól kezdve. Ha valamit elrontok kicsit, vagy épp nem tökéletes egyből kiabál, üvölt, káromkodik, hogy nem igaz hogy teljesen hülye vagyok, hogy erre sem vagyok képes, hogy hogy akarok így egyetemre menni ha semmihez nem értek. De mondja ezt olyan dolgokra, amiket akkor csinálok első pár alkalommal. Múlthéten, nem voltak itthon, főztem húslevest, hazajöttek evett belőle, megkaptam hogy önthetem ki mert túlfőtt a répa, csak elpazaroltam a hozzávalókat. Aztán volt hogy megkért hozzak el egy boltból valamit, elmentem, de nem tudtam hol van az a bolt, ezért megkérdeztem pár embert, megmondták, elmentem el is találtam csak a hosszabbik úton és így egy fél órával később mentem. Ezért is üvöltött, hogy ennyit sem lehet rámbízni. Ilyenkor meg sem hallgat, nem érdekli semmi. Pedig nem vagyok hülye, csak mivel mindennel ezt csinálja sok dolgot inkább meg sem próbálok mert nem akarom hallgatni hogy mennyire szar vagyok. Nagyon nagy rajtam a nyomás, tanulok, reggel hattól este hatig iskolában vagyok, készülök az érettségire, a felsőfokú nyelvvizsgára, csinálom a felvételis dolgokat, kozben itt van még a fejem felett, hogy rettegek hogy elrontom a vizsgákat, hogy nem vesznek fel, hogy nem lesz jó az egyetem. Hogy nem vagyok elég jó. Fáradt vagyok, ideges, feszült, nem tudok aludni, nincs egyetlen szabad percem sem szinte és még ő is majdnem minden nap megsirattat azzal hogy a fejemhez vág ilyen dolgokat és így viselkedik. Már nem bírom elviselni. :(