Hogy viszonyultok a szüleitekhez a szülő halála után, ha nem volt jó a kapcsolat?

Az érzések megmaradnak.

Viszont egy már nem élő emberre semmi értelme haragudni. Ha amíg élt, nem tudtátok rendezni a viszonyt, nem tudtad neki elmondani az érzéseidet, sérelmeidet, akkor ezen már nem lehet változtatni.

Az idő annyiban segít, hogy idővel majd nem fog már ennyire zavarni ez az egész. De nyilván nem fogsz rá úgy gondolni, hogy imádod és ő a világ legjobb szülője.

Nem is a harag múlik el szerintem, hanem a feszültség, hiszen a halottal már kerülsz kínos szituációba, nem lesznek családi viták, nem bánt, hogy le se sz*r stb.

Én a nagymamámmal voltam így. Nem változott meg róla a véleményem, de már nem kell udvariaskodnom vele, nem kell rááldoznom az időmet, nincsenek súrlódások, nem bosszantjuk egymást stb.

Részvétem.

Nekem is hasonlóak az érzéseim, az apám pár éve meghalt, bár voltak jó pillanati, általában a nevelése kimerült az alázásban, lelki terrorban. Nemrégiben egy barátnőmnek vallottam be, hogy én is szégyellem, de ugyanúgy érzek, az álmaimban is a nyomasztása jön elő, nem egy normális apakép.

Én csak azt sajnálom, hogy nem tudtam vele megbeszélni (ért volna valamit???) a dolgokat. Valószínű veled is ez van. Próbáljuk elfelejteni, soha nem térnek vissza.