Túl hisztis vagyok? Ti mit csinálnátok a helyemben?

A szüleimmel jó a kapcsolatom, ha bajban vagyok, akkor mindig számíthatok rájuk sosem mondanának nemet, azok a mintaszülő kategória, némi mártírsággal karöltve.

Nekem viszont teljesen elegem van anyukámból. Valahányszor hazamegyek mindig összeveszünk olyan dolgokon, hogy milyen hálátlan és hisztis vagyok (mert 10-ig alszom), miért nincs több önbizalmam, miért nem látogatom őket többet és miért nem hívom őket soha. Persze ha telefonálok, akkor meghallgathatom, hogy milyen vagyok (pl. nem hívom őket sosem, lassan össze kéne szednem annyi pénzt, hogy saját lakást vegyek (2 éve dolgozok), olyan rég nem hallottak rólam, nem mondok soha semmit magamról, miért nem veszem fel a telefont, mikor hív (munka közben le van halkítva, úgyhogy van, hogy csak fél órával később veszem észre), miért nem küldök napi többször facebook üzenetet, miért nem váltok munkahelyet, miért akarok munkahelyet váltani, miért gondolkodok abban, hogy külföldre költözöm vagy épp miért nem, miért, miért, miért és mindig ugyan azzal a negatív felhanggal stb.)

Egy hónapja nagyon összevesztünk ezen, de aztán karácsonyra kibékültünk,megbeszéltük, hogy tud ő is hívni, ha kell de én ks hívom, ha eszembe jut. Pénteken beszéltünk utoljára, ma mire felkeltem 4-szer hívott, majd mrgint meghallgattam, hogy soha... Csak én látom rosszul, vagy ha tényleg nincs kedvem egy hétig beszélni vele, akkor nem igazán van joga számonkérni, hogy három napig nem hívtam. Egyszerre érzem dühösnek magam és van bűntudatom, hogy ilyen szar gyerek vagyok, de ráadásul a családban mimdenki neki ad igazat vagy azt mondja, hogy így kell szeretni. Én viszont lassan teljesen kikészülök tőle, és nem tudom, hogy mit tegyek. Ti mit tennétek? Nem akarok megint összeveszni mert 10 éve próbálom megmagyarázni, hogy nem akarok vele naponta beszélni, de nem érti.