Az apám az új nőjét választotta helyettem, mit tegyek? Többi lent.

Nem írod, mennyi idős vagy.

Igyekezz a magad lábára állni, de előbb vedd figyelembe, ha 'nindenki' utál és veszekszik veled, nem biztos, (sőt, biztos hogy nem!), hogy csak a 'mindenkiben' van a hiba!

Kérdés, hogy hány éves a királylány?

Kell-e még bármelyik szülővel is élnie? Melyik szülőnél helyezte el a bíróság a szülei válását követően?

Nem tudom miért a lepontozás, de a #4-esnek igaza van.

Te valami álomvilágban élsz. Hogy nem tudsz megmaradni sehol az a te hibád.

Valszeg apád sem véletlenül kergetett el, csak ostoba vagy és a nőjére fogod. Nőj fel és illeszkedj be, ne rinyálj.

Fogadd el. 28 vagyok, apám 10 éve szarik a fejemre.

Az ö nőjét is utálja a családban mindenki, mert hisztis, akaratos zsarnok, de ö szereti és régen boldog volt vele (egy ideje már nem az, de inkább vele van mint egyedül).

Okés, szeresse, de attol a lányának, meg a testvérének nem kéne totál hátat forditania.

Néha beszélünk, mikor a mostohám épp "elengedi" - értsd nem kiabál és sértödik meg - hozzám (már rég külön élek) aztán ennyi a kapcsolatunk.

Kár, hogy nem írtad le az előzményeket. Mert lehet, hogy nem véletlenül voltak viták közted és apukád új párja között.

Fogadd el, hogy őt választotta. Nem kell szeretned, de nem is áskálódj ellene, ne szidd apukádnak. Ha normálisan viselkedsz vele, akkor apukáddal is rendeződni fog a kapcsolatod.

10-es válaszoló írta meg a nagy igazságot, érdemes lenne elolvasnod többször és megfogadnod a tanácsait, nagyon okos írás!

Apád nem helyetted választotta a nőjét, hanem felnőtt férfiként szüksége van egy testi-lelki társra, amit te, a lánya nem tudsz neki megadni, nem is ez a dolgod.

Nyilván te kígyót-békát kiabálsz erre a nőre, azóta gyűlölöd, amióta megláttad, ez a lehető legbutább hozzáállás. Nem úgy fogod apád szeretetét, figyelmét kiérdemelni, hogy megpróbálod a társát kiutálni! Gondolkozz már egy kicsit és csillapodj le!

A szüleid elég primitív, egyszerű emberek lehetnek tele keserűséggel. Ehhez hozzájöttél te, a nagy hisztiző, követelőző, lázadó tinédzser, aki méginkább rontottál a helyzeten a viselkedéseddel. Nyilván anyádnak rosszul esett, hogy a váláskor nem őt választottad, majd 2 év után megjelensz, ott is megy a balhé, aztán megint elmész apádhoz, ahol csinálod a cirkuszt. Kicsit nézzél magadban, hogy te mikor és miben hibáztál! Ne másokat okolj, ahogy te viselkedsz, úgy viselkednek veled mások, ezt ne feledd!

Ha te tisztelettel beszélsz mással, normális hangon, nem üvöltve, akkor veled is úgy fognak beszélni. Azt kapod, amit adsz! De te folyamatosan csak gyűlölködsz, mindenki hibás rajtad kívül, mindenkit szidsz, akkor kivel van a baj??? HIggadj le, kérj elnézést a viselkedésedért és próbálj meg normálisan, ember módjára viselkedni, ne pedig úgy, mint egy idegbeteg, hisztis buta liba.

Elég egyszerű a szituáció. Láthatóan mindkét szülő antiszociális, társadalmilag éretlen és felelőtlen, nincs ezzel semmi gond, nem mindenki nő fel. A gyerek (kérdező) örökölte a viselkedési formát. Képes lenne bármelyik pillanatban a szülők ellen fordulni, el lehet képzelni, hogy akkor más emberek iránt hogyan érezhet.

A család tönkre ment, a gyerek lába alól is kicsúszott a talaj.

Kérdező: egyetlen megoldás van, ha normális életet akarsz élni. Be kell látnod, hogy már csak magadra számíthatsz az életben. Koncentrálj a tanulásra, munka keresésre, karrier építésre. Próbálj meg sikeresebb lenni minden tekintetben, mint a szüleid voltak. Mutasd meg nekik, hogy hogyan kellett volna jól csinálni. Az apád egy vesztes, ne akard közel tudni magadhoz, mert át fogod örökölni a személyiség jegyeit - ez már elkezdődött, látva a habitusodat.

Nyugalom. Tanulás. Munka. Saját család. Teljes élet. Ezekre fókuszálj.

Ha normálisan viselkedsz vele, akkor apukáddal is rendeződni fog a kapcsolatod. - óóó, nehogy azt hidd :D

Jó is lenne. Én egy másodpercig nem bántottam sosem a mostohaanyámat, sőt, örültem is neki, hogy van, mert apa eleinte nagyon boldog volt vele.

Csak épp Ő gyűlölt kezdettől fogva. Féltékeny volt rám, és mindig azzal jött, hogy "tiszta anyja" - anya meghalt 13 éves koromban, bár külsőre nagyon hasonlítok rá.

Eleinte még nem feltűnően, csak megjegyzéseket tett, meg örülne, ha nem járnék olyan sokat hozzájuk - heti 2x sok, mikor 13-18 csak ketten voltunk egymásnak apával?

Jó, akkor meghívtam én apát hozzám, arra is ment a szájhúzás, mert érdekes mód pont aznap kellett takarítani, rokonokhoz menni...

Hagyjuk, 10 év elteltével ott tartunk, hogy a telefont nem veszi fel ha a mostohám ott van, párhavonta találkozunk kb. "titokban", mert klönben menne a hiszti "miértmészel".

A bátyjával is ugyanilyen, ígérgeti, hogy megy és soha nem ér oda, pedig ők egy településen élnek.