Miért nem természetes, hogy a támogatás kölcsönös?

jaa az utolsónak apuci lévén lelki defektje van...

akkor mondom én miért kell ápolni a szülőt:

Mert ha a szülő szeretett téged és mindent megadott(lelkileg,anyagilag), akkor igenis a gyermek már csak puszta szeretetből köteles a szüleit eltartani.Mert eszed teljes tudatában még elfogadod az otthont, de leépült aggyal már tiltakoznál ellene, hisz kiszakítanak a megszokott környezetből...

Én is azért akarok gyereket, hogy legyen aki támogasson öreg koromra és itt azt értem, hogy ha nem is törli ki a fenekem,de legalább szeretni fog engem valaki amikor meghalok.

Mert ha a szülő szeretett téged

Na itt a lényeg,Anyámat biztos h majd áplom v fogadok mellé vkit, de apámat ugyan már sose szeretett,csak utni tudott minket mert utba voltunk. Szerinted 5 évesként jo érzés ha azért utnek mert zavarod h nem hallja a tévét tőled,Anyámat meg volt h azért mert rosszul szelte fel a kolbászt.. Idegbetegek piások kissámlit inkább,a gyerek nem pluss amit a sarokba vágok v épp leboxolom rajta az idegbajomat.. De ez lesz lassan az elfogadott családmodell és még kezet is kéne csokolni annak aki bántalmaz, mert megérdemeltuk. :(

Ez nem jogos. Kár, hogy létezése előtt nem lehet megkérdezni az embereket, hogy szeretnének-e ápolók lenni hálából.

A gyereket akarod. Mert szülő akarsz lenni, mert fel akarsz nevelni valakit. Egy babát pár évig pelenkázol, egyre jobban képes ellátni magát. Ha te 50 évesen lebénulsz, és élsz még 30 évet, akkor a gyereked nem talált párt, nem vállalt saját gyerekeket. Neked adta az életét. Milyen ember várja el ezt?

Ráadásul ezek szerint tök jó lehet férfinak lenni, ők nem adják vissza a szüleiknek a gondoskodást, majd az asszony elintézi.

Amikor anyám megkérdezte ezt tőlem, én megmondtam neki, hogy valószínűleg nem lesz se időm, se energiám arra, hogy 0-24 -be mellette legyek, majd család és munka mellett. Viszont megmondtam neki, hogy mindenképpen fogadok fel valakit mellé, aki képes rá 0-24 -be vigyázni. :D

Testvéremet ismerve, pedig mindenképpen fog vigyázni rá, ha nem is 0-24 -be, valószínűleg többször fogja meglátogatni mint én. (Egyébként is külföldi életet tervezek, de aztán vagy összejön, vagy nem.)

Ha pedig én leszek olyan öreg, hogy még wc-re se tudok kijárni, akkor Eutanáziát fogok kérni valószínűleg, még ha feketén is.....

Ha továbbtanulna a fiad, és szándékozna támogatni anyagilag, akkor sem biztos, hogy tudna. Mert a diploma még nem garancia a magas fizetésre, azon kívül az ő életében is lehet később, ne adj isten egy betegség, ami korlátozza abban, hogy megfelelően jól fizető munkát végezhessen. Vagy besikerül nem egy, hanem két gyerek majd nála, vagy a tervezett kettő helyett három, szóval ilyen esetben még jó fizetés mellett sem jut arra, hogy a szülőket támogassuk. Tehát anyagi támogatásra eleve nem is szerencsés, nem szabad számítani.

Tehát helyesen döntesz, ha nyugdíjasotthonba mentek később a férjeddel, vagy esetleg eltartási szerződést is köthettek valakivel, az ingatlanért cserébe.

Azért szerintem nem úgy értette, hogy az ajtót se nyitná rád. Biztosan szívesen látogatna titeket, közös program, ilyesmi, csak épp az ápolás nincs ínyére. Dehát kinek is lenne? Fürdetés, a saját szüleinek mossa a nemi szervét, hátsóját, ebbe belegondolni is rossz. Tudom, te csináltad, de ettől még nem tudom elítélni a gyerekedet, csak mert ő ezt nem akarja. Netán pelenkázni, etetni a szülőt. Ez borzasztó. És roppant időigényes is lenne, azonkívül valóban könnyen rámehet a családi élete is, meg az egész boldogsága, közérzete, hogy hazamegy a munkából, és pihenés helyett, csak szívfacsaró, lélekölő "munka" várja. Én megértem, hogy nem akarja ezt csinálni.

Neked pedig ne legyen lelkiismeret-furdalásod azért, mert nem támogatod anyagilag. Magadra kell gondolni elsősorban, hogy a férjeddel együtt biztosítva legyen kettőtök jövője idős korotokban. Majd megbékél a helyzettel a fiad. Ha józanul belegondol, ő sem csinálná másképp, ő is először a saját életét biztosítaná be a helyedben. Kérdezd meg tőle, hogy ő vajon nem ugyanezt tenné-e a helyetekben.

Más. Írod, hogy még van pár aktív éved. Feltételezem 55 körül lehetsz, esetleg több. Tehát, mikor te fiatal voltál, azért más világ volt. 35 éve még könnyebb volt lakáshoz jutni, a '80-as években még javában épültek lakótelepek, és ha valaki csak gyári munkás volt vagy takarító, akkor is lakáshoz jutott belátható időn belül. Manapság már nem lehet kevés fizetésből ilyen könnyedén lakást venni. Ezt azért tartsd szem előtt, mikor azon filózol, hogy te sem kaptál lakást. Nem, de sokkal könnyebb volt hozzájutni.

Azért én megnézném, hogy hogyan neveltétek, hogy csak egy pénzcsapot lát bennetek. A leírás alapján igazi parazita, én se támogatnám tovább, sőt, igyekezném pótolni azt, amit kihagytam miatta.

Normális gyerekben, aki szereti a szüleit, fel sem merül, hogy kategorikusan kijelentse, hogy ha öreg és beteg lesz, akkor gyakorlatilag csak teherként tekint rá, és nem fogja tűrni, hogy megkeserítse az életét azzal, hogy "van". Mert a tied tulajdonképpen ezt mondta. Az se normális, hogy még 18 éves, de már arra számít, hogy ha meghaltok, mi lesz az övé, meg hogy addig is milyen kötelezettségeid vannak felé (most továbbtanulás, majd nyilván lenne életkezdés, házasodás, gyerekfelvigyázás...). Valami oka csak van, hogy ilyen önző kis patkányt sikerült kitermelni, és nem, nem azzal van a baj, hogy nem akarja a sz..os seggedet törölgetni, hanem hogy még azt is sajnálja tőletek, hogy a meglévő vagyontárgyaitokból méltó életet vásároljatok magatoknak, ha majd arra kerül a sor. Mégis mit akar? Ha már ennyire eltervezte az életét, és se segíteni nem szándékozik, se te ne segíts magadon, mert akkor neki nem marad örökség, akkor mégis miben látja a jövőtöket? Ebbe ne avatott be? Legyetek öngyilkosok, amikor már jönnek a betegségek? Vagy reménykedik a korai végzetes infarktusban, agyvérzésben, és akkor a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad? És az emberek még csodálkoznak, hogy miért nem vállal több értelmes ember gyereket, és gondol inkább csak magára...Ilyen példákért lenne érdemes?