Valóban tönkreteszem a szüleim?

Már 4 éve nem élek otthon, mégis képesek velem telefonon veszekedni, hogy miattam megy tönkre anyu idegileg, meg az egész család meg hasonlók.

Külföldön élek, munkába járok, egyetemre járok. Nem támogatnak anyagilag, annyi, hogy küldünk egymásnak ajándékot az ünnepekre.

Nem keresek jól, mert iskola mellett kevés az idő. Annyi, hogy a férjemmel eltartjuk magunkat, valamennyit félre is testünk, nem kellett felvenni a diákhitelt sem, és segítség nélkül álltuk az esküvőt, csak nászajándékot kaptunk a szülőktől.

Ma viszont megint sírásig idegeltek, holott csak amiatt hívtam haza, hogy jók lettek-e a ruhák, amiket ajándékba vettem.

Erre jött a veszekedés amiatt, hogy biztos nem lesznek meg a vizsgáim (pedig mindig megkérem őket, ne beszéljünk az egyetemről, ameddig nem megyek át vagy bukok meg, nem akarok a levegőbe mondani semmit), azért nem mondok soha semmit a suliról, mert még egy ilyen lusta lány, mint én, nincsen, miért csak heti 1 napot dolgozom (11 órát szombaton, mert csak akkor érek rá suli mellett, mennék vasárnap is, de akkor zárva a munkahelyem), más bezzeg 3 helyen dolgozik és a szüleit is eltartja, nekik is azt kéne, hogy ne dolgozzanak, mert már 50 évesek, Xy is 20 éves létére 3 állásban dolgozik, mert eltartja a két munkaképtelen szülőjét meg a 3 kiskorú testvérét...

Amikor megmondom, oké, akkor elmegyek szakmára, akkor magasabb lesz a fizum (mert ott van fizetett gyakorlat), és támogathatok, akit kell, akkor az van, hogy megmondtuk mi, hogy lusta lány vagy, nem akarod csinálni az iskolát.

Meg hogy anyu havi 180 óráért kap annyi pénzt, mint én havi 40 ért (130 ezret). De erről sem én tehetek.

Amikor megkérdem, kell valami, mindig az a válasz, hogy nem kell. Amikor meg veszekednek velem, akkor mindig az van a fejemhez vágva, hogy anyunak miattam ment tönkre a fiatalsága, mert gyereket vállalt, mert ránk dolgozott...

24 vagyok. 19 éves korom óta csak részben, 20 éves koromtól pedig már abszolút nem tartottak el.