Gyűlölöm apámat, szerintetek fog valaha változni valami?
Apám egy alkoholista. 2 hónap múlva leszek 18 és igazából mostanra ért meg bennem a dolog, hogy gyűlölöm őt. Az elég egyértelmű, hogy nárcisztikus személyiségzavara van, de én még a borderline-t is simán eltudom képzelni.
Hajnalban elmegy dolgozni, dél körül hazajön részegen, visszamegy dolgozni, este hazajön részegen és igazából ennyiből áll az élete.
Gyűlölöm ezt az álszenteskedést, hogy mikor józan havonta egyszer megpróbál valami motiválót/szülőit mondani, mintha amúgy egy kicsit is érdekelne. Gyűlölöm, hogy ha itthon van, akkor egyszerűen meg sem merek szólalni, mert bármit mondok a család többi tagjának, 100%, hogy ő kijavít, mert bár fogalma sincs a rohadt témáról, de ő egy elhallott félmondat alapján meghatározott topikhoz mégis sokkal jobban és okosabban ért, mint én. Mindezt úgy, hogy ő egy érettségi nélküli kőműves. Vele beszélgetni pedig nonszensz, én kb 5 éves korom óta feladtam. Mindenben okosabb, mindent jobban tud, hiába tök f.-szság amiről beszél, nem lehet meggyőzni, még ha bebizonyítod az igazad akkor sem. Hányingerem van tőle, meg az igénytelen, undorító életvitelétől. Gyűlölöm, hogy mindig mondogatja anyámnak veszekedés közben, hogy mennyit dolgozik értünk, miközben ő a legönzőbb ember, akit ismerek. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy anyám mivel egy kifejezetten stresszelős típus, tönkreteszi őt, a sok idegeskedés, veszekedés meg hasonlók miatt. De anyám is egy elképesztően beszűkült ember, mert inkább eltűri apámat és nem tesz semmit, persze mindezt a gyerekei jólétével magyarázza, de annyira egyértelmű, hogy szimplán nem mer változtatni..
Alig várom már, hogy jövő nyáron érettségi után végre elköltözzek, ha ennek az lesz az ára, hogy gyárban kell éjszakai műszakban dolgoznom, miközben nappal suliba járok, akkor azt is bevállalom.
Egyszerűen már elegem van, hogy néznem kell, ahogy tönkreteszi magát apám, ezzel pedig tönkreteszi anyámat is.
Nem érdekel már, semmi közöm hozzá. Ha mutatnál egy hajléktalan alkoholistát, akkor inkább választanám őt apámnak a mostani helyett, mert persze a hajléktalan is iszik, de legalább nagy valószínűséggel nem egy gyökér patkány.
Fog változni.
Idővel önálló leszel, és magadról fogsz gondoskodni és minden amit teszel, vagy átélsz, csak a te felelősséged lesz.
Továbbá az öreged nem fog örökké élni. Végső soron ő is meg fog változni.
Én is gyűlölöm az apámat, ő is gyűlöl engem. Kölcsönösen megértjük egymást és nem találkozunk. 14 éves korom óta van megtakarításom és 21 éves korom óta óngondoskodó vagyok. Meg kell mondjam, hogy a szülők utálata sok erőt és energiát adott ahhoz, hogy el tudjam kezdeni a saját életem és jobban csináljam mint ők.
A negatív energiákból is lehet erőt meríteni. A lényeg, hogy ne csak gondolatok és imák legyenek benned a témát illetően, hanem cselekedj. Magadért vagy felelős. #GoGetALife
(No meg a rózsádért, amit megszelídítettél. #kisherceg)
Együtt érzek veled. Amikor 10 éves voltam, 1999 Szilvesztere volt, apám úgy berúgott, hogy olyanokat mondott nekem és anyámnak, hogy levágja a fejünket és kidobja a kutyáknak. Csakis és kizárólag ilyenkor ivott és karácsony előtt, de akkor menekültünk. Bár neki nem szabadott volna inni, mert anélkül is nagyon agresszív. Én nem tartom sem anyámmal, sem apámmal a kapcsolatot, a terhességem alatt, ahogy nőt a babám a hasamban annál jobban erősödött bennem a vágy, hogy ilyen emberekkel nem akarok kapcsolatban lenni. Anyura is nagyon haragszom, mert könyörögtem neki hagyjuk el aput, de nem tette, pedig számtalan lehetősége is lehetett volna erre. Mellesleg, engem utál anyu, mert szerinte én rontottam el az életet annak idején, mert gyerekkel nehezebb mozdulni.
Elhiszem, hogy undor tölt el, amikor a közeledben van, nekem is undorom van apámtól. A párom nagyon jó ember, kiegyensúlyozott, megalapozott ügyvédi praxissal, de ő is sokszor megjegyzi, hogy apám olyan, mint egy vulkán. Forrong aki mindjárt ki akarna törni.
Most, meg hogy akármikor megszülethet a kisbabánk, idegenektől kapom az ívet, de hát és az anyukáddal sem beszélsz és hasonló dolgok. Nem, nem beszélek vele sem, iszonyat terhet raktam rám.
Ahhoz, hogy én is tudtam fordítani az életemen, továbbtanultam és szereztem diplomákat, csakis ez segített nekem. Amikor elmentem a főiskolára, gyakorlatilag kidobtak otthonról és amikor 2 havonta hazamentem (volna) meglátogatni őket, anyám nem azt mondta sosem a telefonban, hogy kislányom mikor jössz mert hiányzol, hanem a gúnyos hangvételével , hogy akkor gyere. Ennyit a szülőkről. Iszonyat felnőni ilyen emberek mellett, mert ők nem nevelnek.
Most már csak- csak megerősödtem úgy érzem, de nagyon súlyos terhekkel élek együtt , amit ők okoztak. Most lesz az első karácsony, hogy nem megyek, sokkal nyugodtabb vagyok. Tudom, hogy sokan ráhúzzák a szüleikre , hogy mérgező szülők, az enyémek tényleg azok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!