Kamasz hiszti vagy lehet igazságalapja?
Tizenhat éves lány vagyok, van egy másfél évvel idősebb bátyám és egy hat évvel kisebb húgom, akikkel változó a viszonyom. A fő problémá az röviden, hogy úgy érzem, nem értékelnek eléggé a szüleim.
Bővebben:
A bátyám úgy tavaly kezdett el bulizni, iszogatni és rendszeresen cigizni, körülbelül három éve pedig a tanulást már nagyon másodlagosnak tekinti, mert rockzenész szeretne lenni. Ezt a szüleim elég nehezen viselik, értelmiségi család vagyunk, mindhárman viszonylag jó képességűek, és apukám nekem is szokta rendszeresen mondani, hogy ezt a rockzenés dolgot ki KELL verni a bátyám fejéből, mert semmire sem viszi stb., stb.
Én viszonylag szorgalmas vagyok, ha valamit akarok, azt megcsinálom és komolyan veszem a tanulást. A tipikus könyvmoly lány vagyok, akinek jó jegyei vannak és szinte sose jár sehova el, lehet, hogy egy kis kisebbségi komplexusom is van, mert a családunkban mindenki, de tényleg mindenki bal kezes, kivéve engem, a testvéreim pedig tej-tojás allergiások voltak, szóval én vagyok a kakukktojás, legalábbis így érzem.
A szüleimmel jó a kapcsolatom, de mostanában szinte állandóan, bármit csinálok, erőszakosnak vagyok bélygezve apukám által. (Nem mennék bele, hogy kinek van igaza, de értelemszerűen én egyáltalán nem érzem, hogy erőszakos vagy követelőző lennék) Igyekszem jókislány lenni, sokat segíteni, de mégis egyre gyakrabban érzem úgy, hogy egy kicsit több hálát is mutathatnának felém vagy értékelhetnék jobban és érzékelhetőbben, hogy ennyire problémammentes kamasz vagyok. Például: bátyám rendszerint egész délután a gép előtt ül és este megy föl a szobájába, ahol gitározik valamennyit, majd talán tanul egy kicsit, de inkább chatel valakivel. Én ha délután megszeretnék keresni valamit a neten, rögtön rámszólnak, hogy ne üljek már folyton a gép előtt. Ha tízkor lemegyek valamiért, miért nem alszom már? Nekem mostmár aludnom kéne, hiszen azt szoktam meg. Ha fejhallgatóval a fejemen, klasszikus zenét hallgatva tanulok, miért van állandóan a fejemen a fejhallgató, nem lehet így tanulni (bocsánat, szerintem meg elektromos gitár mellett nem lehet tanulni, szóval izolálnom kell valamivel).
Összegezve: igen, lehet, hogy kisebbségikomplexusom van, és gyakran érzem úgy, hogy már csak azért, mert lány vagyok, szinte természetesen és ösztönösen a bátyám mögé vagyok sorolva (akit kiskorunk óta én pátyolgatok).
Van okom, hogy hátrányban érzzem magam? Hogy több figyelmet és elismerés kérjek magamnak? Tudok bármit is tenni?
Köszönöm, hogy végigolvastad a kisregényem!
Nem akarlak bántani, de ezen a félmondaton hangosan felröhögtem, mikor olvastam:
"egy kicsit több hálát is mutathatnának felém vagy értékelhetnék jobban és érzékelhetőbben, hogy ennyire problémammentes kamasz vagyok."
Szerintem a tesóidat ugyanúgy próbálják terelgetni, ahogy téged, csak neked erre nincs füled, a saját vélt sérelmeidet babusgatod. Azon mindenesetre érdemes elgondolkozni, vajon mitől érzi úgy édesapád, hogy erőszakos vagy, és tulképp miért is kéne hálát mutatniuk a szüleidnek.:-) Nem a szüleiteknek tesztek szívességet azzal, ha tanultok, az se könnyíti meg az életüket, ha te a szobádban gubbasztasz, mert nincsenek barátaid (vajon miért?), az meg teljesen természetes, ha kiveszed a részed a közös feladatokból - és nem, nem nekik segítesz, csak elvégzed a dolgokat, amik rád esnek.
Tisztázzunk valamit. Az, hogy te VISZONYLAG problémamentes kamasz vagy, nem erény, nem eredmény, és főleg nem jár érte jutalom.
Ez ELVÁRÁS. Ez a MINIMUM. A szüleid szeretnek, nevelnek, mindent megadnak neked, TERMÉSZETES, hogy cserébe igyekszel normálisan viselkedni és nem csinálod direkt a feszkót.
Miért vársz ezért jutalmat meg elismerést? Ha elvégzed a wc-n a dolgod és utána szépen lehúzod, akkor is dicsérjenek meg, hogy milyen ügyes voltál hogy nem sz**tál mellé? Vagy mi?
Határozottan erőszakos vagy, az egekig magasztalod saját magadat, csak mert a bátyád zenész, te meg jobban tanulsz. Olyan dologért vársz elismerést meg jutalmat, ami alapvető elvárás lenne.
Anyukádat és apukádat hányszor dicséritek meg, hányszor figyeltek oda rájuk, hányszor kérdezitek meg, hogy vannak, hányszor ismeritek el, hogy mennyit tesznek értetek?
3 gyereket eltartani nem csak hogy egy vagyon, de iszonyatosan sok energiát, időt, odafigyelést és türelmet igényel. Te ezt el sem tudod képzelni. Pláne, ha az egyik épp lázadó, a másik hisztis, a harmadik meg még pici. Lila gőzöd nincs, hogy ezt mekkora munka évtizedeken át csinálni, hogy mindenkinek minden jó legyen. És mégsem várnak a szüleitek cserébe semmit.
Ha több figyelmet szeretnél tőlük, akkor kezdj el te is jobban odafigyelni rájuk, beszélgess velük komoly dolgokról, bizonyítsd be, hogy lassan felnősz agyilag... amihez az első lépés, hogy kicsit átgondolod, mennyi mindent tesznek ők és mennyire nem egyszerű nekik.
Becsüld meg, hogy ilyen normális családotok van, csinálgasd a dolgaidat, aztán ha nagyobbak lesztek, és már egyedül is életképesek, akkor majd közelebb fogsz kerülni te is a szüleidhez. Addigra azt is megérted, miért nem jár külön buksisimi meg keksz az alap dolgokért.
A tesóidat meg csak pátyolgasd, ha szükségük van rád, hiszen ezért vagytok egymásnak. Majd ha te leszel rászorulva, akkor ők is fognak pátyolgatni téged. Csak ne legyél ennyire énközpontú.
Hallod magad? "Mindemki balkezes,sak ÉN nem... a tesoim allergiások, jaj ÉN szegény hogy egészséges vagyok... mutassanak.hálát NEKEM a szüleim, értékeljenek jobban, stb".
Önzö kis hülyegyerek vagy.
Bocs az hogy tanulsz, elvégzed a házimunkát TERMÉSZETES dolog. TE mi ért vagy hálás a szüleiteknek? Mert böööven lenne rá okod, hisz van tető a fejed felett, tanulhatsz, van meleg víz, fött étel, szeretet stb.
De te ehelyett a sajét kis idiota generált problémáiddal foglalkozol.
Belegondoltál már egyszer is, milyen SZ.R allergiásnak lenni és.állandoan azt figyelni, mit ehetsz? Többek között...
Ki kéne mozdulnod az életbe, hogy tapasztalj, mert nem minden szép.a világban, hercegnö.
Sztem is-is.
Az jogos, hogy az igazságtalanság miatt rosszul érzed magad (hogy a bátyádnak több mindent lehet, neked apróbb dologért is pampognak). Az nem, hogy HÁLÁSAK LEGYENEK a szülők csak azért, mert nem jársz el meg nem iszol.
Az első három válaszoló nagy egyetértésben lehurrogta a kérdezőt, hogy MINIMUM és TERMÉSZETES, hogy így viselkedik, hogy így tanul, hogy ennyit segít.
OK, akkor a bátyja eszerint nem teljesíti a MINIMUMot, a TERMÉSZETESt. És a szülők ezt - ha a lány leírása objektív - sokkal lazábban kezelik.
Szerintem valóban irritáló lehet, hogy a gépezésnél arra szólnak rá, aki jóval kevesebbet gépezik és egyébként jobban is tanul. Ez úgy lenne korrekt, ha a bátyjánál is ugyanígy szóvá tennék ezt.
Nem csodálkozom azon sem, hogy kérdezőt kiakasztja, hogy szülei belepo...áznak abba, hogy fülhallgatóval a fején tanul, mert szerintük így nem lehet. Kit érdekel, hogy szerintük lehet-e, ha a lány hozza a jó jegyeket!? Arról már ne is beszéljünk, ha a zenehallgatás melletti tanulás alternatívája nem a csöndben tanulás, hanem a tesó elektromos gitárjának hangjánál való tanulás.
Szerintem a szülők már belefásultak abba, hogy a bátyjára hatni próbáljanak, és frusztrációjukat, indulatukat abban vezetik le, hogy a másik (másik két?) testvért annál jobban fogják.
Az lehet, hogy kérdező a saját nézőpontjából kissé egyoldalúan lát ezt-azt, de itt kibuktak konkrét dolgok is, amiken szerintem joggal háborog.
Még erre a mondatra külön reagálnék:
"egy kicsit több hálát is mutathatnának felém vagy értékelhetnék jobban és érzékelhetőbben, hogy ennyire problémammentes kamasz vagyok"
A helyzet az, hogy - bár nem a hála szó itt a megfelelő - itt is jó helyen kapisgál a lány.
Rengeteg szülő (és tanár) követi el azt a hibát, hogy a jó (=elvárt) viselkedést természetesnek veszi és nem reagál rá, ellenben a nem jó viselkedést szóvá teszi, bünteti stb. Egyszóval: akkor foglalkozik a gyerekkel, ha az nem jól viselkedik. Mi következik ebből? Hogy a gyerek, aki a szülő figyelméért HARCOL (!!!), rossz viselkedést kezd tanúsítani!
Mint szülő mondom: fontos, hogy a gyerek akkor is kapjon elegendő odafigyelést, ha nincs vele probléma. És miért ne lehetne dicsérni a jó tanulásért, a házimunkában való segítésért? Akár minden alkalommal! Emberből vagyunk, mindenkinek jólesik, ha dicsérik, és miért ne tegyem meg, ha tényleg igaz, amiért dicsérem?
Olyan nagy fáradtság ez a szülőnek? Leesik a karikagyűrű az ujjáról, ha dicséri gyermekében a valóban dicsérhető dolgokat? Elkopik tőle a szája?
Én már csak azért is szeretem dicsérni családtagjaimat (persze csak valóban dicsérhető okok esetén), mert jó látni utána az örömöt a szemükben! Ez pozitív visszacsatolás, ami erősíti, hogy minél gyakrabban viselkedjen így! Ráadásul a megdicsért ember jókedvű és örül, ettől jobb lesz a légkör otthon, aminek én is haszonélvezője vagyok!
"Én ha délután megszeretnék keresni valamit a neten, rögtön rámszólnak, hogy ne üljek már folyton a gép előtt. Ha tízkor lemegyek valamiért, miért nem alszom már? Nekem mostmár aludnom kéne, hiszen azt szoktam meg. Ha fejhallgatóval a fejemen, klasszikus zenét hallgatva tanulok, miért van állandóan a fejemen a fejhallgató, nem lehet így tanulni "
haha! már ne is haragudj, de ezek ilyen tipikus szülős dolgok, nem kell ezen megsértődni :D ők úgy nőttek fel hogy se net, se fejhallgató (de még saját rádió se nagyon), és kakaó után pizsi fellövése. nem értik, hogy a mai generáció már más ritmus szerint él, szerintük net helyett ott a könyv, fejhallgató helyett a füldugó, stb. majd ha te is szülő leszel, neked is lesznek ilyen "baromságaid" amit abban a pillanatban meg fogsz bánni, amint kimondtad.
(amúgy nem értem, miért lennél ezektől követelődző, nekem nem jön át a történetedből, hogy te ettől az volnál.)
amúgy ha nem ordítanak veled, csak úgy normál hangerővel és hangsúllyal vagy kicsit határozottabban mondják, akkor tényleg nincs gáz. van akit kevesebbért meg is vernek... gondolj bele, hogy nekik most stresszesebb az életük, mint azelőtt volt.
te meg szívd fel magad, mert ha így folytatod, felnőtt korodra egy rokkant leszel 10 év meló után, mert ott is minden hülyeséget magadra fogsz venni. francnak lelkizel??? nem lehet folyton téged ajnározni és simizni a buksidat, az élet nem erről szól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!