Miért irritálja a mozgás anyát?

Szerintem is anyukád abnormális, de azzal, hogy minősítjük, még nem oldottuk meg a problémádat.

Én a helyedben a következőt tenném:

Reggel, amikor felébredek, erős elhatározást tennék, hogy mostantól nem fog zavarni, ha üvöltözik velem emiatt. Nem tennék semmit másképp, mint ahogyan kedvem szerint csinálnám, és előre elfogadnám, hogy emiatt üvöltözni fog velem. Úgy tekintenék erre, mintha hangosan szólna a rádió, amit nem lehet kikapcsolni. És minden reggel megújítanám az elhatározásomat. És azt is megfogadnám, hogy ez engem nem fog zavarni. Soha nem szólnék vissza neki emiatt. Mintha a falnak kiabálna.

Ha meg akarna ütni, természetesen lefognám a kezét.

Van ennek egy konfrontatívabb változata is, hogy vigyorogva magyarázni kezdesz neki. Pl. ha WC-re mész, akkor a vesék ill. a gyomor-bél rendszer működését úgy, ahogy egy tanár bácsi a hülyegyereknek magyarázná. Vagy pl. kenetteljes hangon, magyarázó kézmozdulatokkal kísérve mondanám neki, hogy csupán azért jöttem ki a szobámból, hogy az előszoba tapétáinak mintájában gyönyörködjek. Vagy a nappali csillárját óhajtom megtekinteni.

Szóval rájátszanék az egészre és direkt húznám.

És bár ez most nem aktuális, de ha jó idő lenne és ráérnék (pl. nyári szünetben), egész nap csavarognék és a lehető legkevesebbet lennék otthon.

Egyet jól jegyezz meg!

Anyukád fegyvere az, hogy ti hárman utáljátok az üvöltözését, és inkább betartjátok az abnormális szabályait, csak ne üvöltsön. Abban a pillanatban, ha téged nem zavar az üvöltése, máris elvesztette a hatalmát feletted!