Mit tegyek ha nem vagyok jó lelki állapotban?

"Sokan az írásom alapján 20-25 évesnek néznének."

Én azt hittem volna, hogy még 16 sem vagy. Nem jön le a kérdésedből, hogy pontosan mi is a bajod, egy ilyen mondvacsinált hülyeségen kívül... mitől vagy rossz passzban? Egy lázadó tini vagy, nem több. Miért gondolja minden 16 éves magáról, hogy érettebb a koránál? 😀

Sokáig balga tizenévesként úgy tekintettem a szüleimre, mint főparancsnokokra. Ha jól csinálok valamit, nem szólnak, de ha rosszul, akkor megy a korholás. Viszont beállítottságomból, természetemből adódik, hogy bárki bármit tesz ellenem, megpróbálom megérteni, hogy miért teszi, hiszen lehet, hogy az ő szemszögéből ez pozitív, segítő szándékon alapul. Így jártam én is.

Ami fontos, sose hidd, hogy ami rossz neked, az másnak öröm, pláne a szüleidnek. Voltam rossz passzban én is, egy meg nem értett zseninek éreztem magamnak, aztán mikor nem várt tragédia történt, és a család széthullani látszott, akkor kellett igazán összeszednem magam, és megmutatni, hogy igenis érett vagyok és én nem hagyom ezt annyiban.

Sokáig nem tudtam megnyílni a szüleim előtt, féltem, hogy mivel más generáció, biztosan elítélnének bizonyos dolgokért. Nem feltétlenül erkölcstelen dolgokra gondolok.

Aztán mikor elkezdtem elmondani nem csak azt, hogy mi volt az iskolában, hanem azt is, hogy én ezt hogyan élem meg, mit érzek mindeközben, láttam a megkönnyebbülést a szemükben, hogy végre, értik, hogy mi bajom és végre megbízok bennük.

Ha azt érzed, hogy tanultabb, esetleg műveltebb vagy a szüleidnél, jusson eszedbe, hogy bár nekik lehet, hogy csak 8 általános a végzettségük, de ők az életben jártasabbak,mint te. Biztos van olyan, a te tudástáradban, ami azt hiszed, hogy nekik bonyolult, de ha elmeséled nekik, lehet, hogy érdekli is őket. Taníthatjátok egymást.

Sokszor érezheted, hogy szüleid lekorlátoznak, és leszólnak, de akármennyire nehéz elhinni, ez a te érdekedben történik.

Ameddig nem a saját életedet éled, nem leszel boldog.

Bizonyára vannak terveid, mindenkinek vannak.

Kezd el megvalósítani őket, juss egyről a kettőre és egyből azt látod majd, hogy büszkék rád.

Persze, sok a suli, a rengeteg feleslegesnek titulált tantárgy, de jelenleg ez a dolgod.

Rossz passzban lenni nem tragédia, kell néha ilyen is. A lényeg, hogy ne hagyd, hogy a hangulatod átvegye az uralmat feletted.

Derítsd ki mi az, ami felvidít és csináld.

Nem érdekel a szakma? Válassz olyat, ami érdekel, keresd meg azt, aki te vagy.

A tartós passzivitásnak pedig van oka. Ki kell derítened, mi tesz boldogtalanná és ilyen negatívvá. Ha tudsz rajta változtatni, akkor kezdj bele, sosem késő.

Ha pedig nem tudsz, akkor lépj tovább. Ha igazán értelmes vagy, akár vetemedhetsz olyasmire is, hogy elolvasol pár könyvet.

Jómagam például a Hvg-s Pszichológia teszt könyvet rendszeresen megveszem, és kitöltöm a teszteket. Már csak a helyzet felismerésére is jó, s a teszt végén van egy kis ösztönzés is.

Így a végére azt még had tegyem hozzá, hogy ha a barátaidban jobban bízol, mint a szüleidben és közelebb állnak hozzád a barátaid, próbáld meg megkérdezni őket, hogy náluk hogy néz ki egy családi beszélgetés. Hátha rájössz, hogy ennyi idősen, sok fiatal terhesnek érzi a szülők jelenlétét és "okoskodását".

De a legegyszerűbb, ha rákérdezel szüleidnél, hogy mit miért tesznek. Hidd el, egyszerűbbek a válaszok, mint gondolnád.