Van/volt más is ilyen helyzetben, lelki állapotban? Ha igen miért? Fő

Akkor van így az ember, amikor épp elege van a családjából.

Ez lehet indokolt, és lehet butaság. Nem szabad elhamarkodni a döntést.

Igen. Mihelyt nem lesz szükségem rájuk és boldogulok itt hagyok mindenkit és élem a saját életem.

Miért?

Mert nincs semmi okom velük tartani a kapcsolatot.

Nem tudnak mondani olyan dolgokat, amiből tudok tanulni, ami segítene, aminek van értelme. Csak teher a hátamon az, hogy pofáznak nekem annyit hogy "meg ne lássam hogy alkoholt iszol az alkohol nagyon rossz".

A 4-es válaszoló egy pofátlan tapló,aki elvárja,hogy otthon főtt étel várja és valaki eltakarítson utána és kimossa a ruháit. Gondolom az ő szülei is dolgoznak és az anyukája ennek ellenére rendben tartja a lakást. Ezt hívják ingyenélésnek és kiahsználásnak. Gusztustalan.

Én 21 évesen elköltöztem otthonról és egyik legjobb döntésem volt. Nem azért,mert nem szeretem a családom,hanem mert jobb volt így. Nekik is van saját életük,elég volt,hogy 21 évig én voltam a középpontban,hagyom őket élni a saját életüket. Én nekem is jobb,hogy akkor és úgy intézem a dolgaim,amikor nekem tetszik. Ha nincs összepakolva max engem zavar,mást nem. Úgy mosogatok ahogy nekem tetszik és akkor és azt eszem ami nekem kell. Persze ez többlet költségekkel jár,de az a nyugalom,hogy senki sem von kérdőre,hogy miért hagytam a zoknim a kanapén nekem megéri.

Az meg ha az ember barátokkal osztozik a költségeken kifejezetten jó. Buli is és spórolás is. Szerintem nem kellene 30 évesen is otthon lakni,mert az olcsóbb. Vannak dolgok amiket nem lehet pénzzel megfizetni és a szüleidnek is van más az életükben rajtad kívül.