Szerintetek normális családra jellemző az, ha anyukám elkapcsolja a tévét miközben én éppen nézek valamit?!

És ha egyszerűen csak tényleg nézte a mesét vagy akármit majd az anyja gondolt egyet és át kapcsolta?

Tudjátok jól hogy vannak ilyenek is.. “Mer hogy ez az én házam, mert hogy ez az én tv-m, mert hogy én fizetem a számlákat” akik képesek egy gyereknek ilyeneket mondani, ahelyett szombat reggel kimenni főzni inkáb pl(ha most történt) vagy hagyná a gyereket tvzni, mégis milyen gyerekes viselkedés ez egy felnőtt létére? Egy gyerek is elfárad hétköznap, miért ne kapcsolódhatna ki a tv előtt?

Nekem a szüleim sose voltak ilyenek.. inkább örültek hogy otthon tvzek nem pedig kint züllök valami bandába.

Ha meg valami filmet mindenképp meg akartak nézni akkor szóltak nekem már jóval előtte hogy most lesz egy jó film azt majd meg akarom nézni, válaszom: oke

Nálunk is 2 tv volt csak azt általában a noveremék nézték, én meg annak idején mindig mesét akartam.

Persze az is lehet hogy van a történetnek egy másik oldala, de mindenki tudja hogy vannak ilyen szülők is..

"Azt mondta a "telefonom nyomkodtam" és azt hitte nem nézem, de hát attól még néztem nem véletlenül ültem ott!!!

És próbáltam vele kommunikálni, de kinevetett ennyire érdeklik a szülőket a gyerekeik!!!"

Szóval bele voltál bújva a telefonodba, nem nézted csak hallgattad a tévét. de más ne nézhesse már amit akar- és persze a szülők az önzők, akik nem veszik figyelembe a tini igényeit. Árulja már el valaki: sok tini világa miért csak abból áll hogy ÉN, ÉN ÉN ÉN? Megy a nyafogás ha valakinek nem ő a világ közepe, de lesz*rja mások igényeit. És persze mindenki más az önző.

Ez most valami vicc? Mert ha igen akkor nem volt rossz::D

Ha pedig nem akkor nem tudom mit mondjak erre, telefon nyomogatás közben tévéztél, anyukád pedig elkapcsolta a tévét mert azt hitte nem figyelsz. Erre te megsértődtél és kiírtad gyakorira a hatalmas problémádat.

Mind voltunk gyerekek, velem is történt hasonló, azt hitték szüleim másra figyelek és elkapcsolták a tévét. Ilyenkor elővettem mágikus szupererőmet és kinyitottam a szám, hogy ezt mégis miért kellett.:) Erre általában 2 választ kaptam, vagy azt hogy "bocs, azt hittem nem nézed" és visszakapcsolta, vagy azt hogy most megy valami ami nagyon érdekli muszáj megnéznie. És miért ne tehetné? Végülis ő dolgozott meg azért a tévéért, semmi jogom kisajátítani.

Kommunikáljatok, hasznos tud lenni néha.

Nálunk is mindig ez volt aztán kiderült, hogy anyámmal más bibi is van, csak engem akkor perpillanat pont ez zavart. Kiskoromban amúgy vagy mesét néztem vagy animal planetet, spektrumot, ilyesmiket. Őt ez nem érdekelte, úgyhogy ha TV-t akart nézni akkor simán bejött, leült és elkapcsolt. Mondtam neki, hogy én azt még meg szerettem volna nézni, de úgy volt vele, hogy ő meg a Mónika show-t szeretné megnézni, így jártam. Sokat nem tudtam tenni, csináltam helyette mást. Persze nagyon zavart, mert nálunk ez rendszeres volt. Volt, hogy a villanyt is rám kapcsolta, ha kiment a szobából, bekulcsolta az ajtót, ha elment boltba nekem meg nem hagyott otthon kulcsot (ekkor már nem voltam kicsi és falu szélén laktunk, senki nem jött arra). Nagyon zavart, mert mindig úgy éreztem tőle, hogy semmibe vesz. Sose szólt előtte, csak jött és elkapcsolt, beült a gép elé, amég kimentem wc-re és az üzeneteimet olvasta aztán felháborodott, ha szóltam érte, ha kiment lekapcsolta a villanyt, mintha nem is lennék ott, simán bejött a fürdőbe/szobámba, ha öltöztem is, de mikor megkértem, hogy legalább kopogjon még ő volt felháborodva, hogy miért kopogjon a saját lakásában meg mit képzelek én. Volt, hogy beszéltem hozzá ő meg simán elsétált szó nélkül vagy közbevágott valami teljesen mással, aztán ha szóltam neki, hogy még beszéltem akkor megmondta, hogy "tudom, de nem érdekelt". Apum is szóvá tette neki, mert neki is szemet szúrt, de ilyenkor mindig anyum sértődött meg. Vicc, hogy tesómmal 5x megnézte ugyan azt a filmet, ha azt akarta én meg egy oktató műsort nem tudok normálisan megnézni, mert szó nélkül átkapcsol. (Az már mellékes, hogy velem soha nem voltak hajlandóak filmet nézni, mert előre elkönyvelte, hogy én választottam akkor biztos gagyi. Múltkor utaztam haza akkor volt hajlandó először megnézni velem olyat, amit én szeretnék, de végig pofákat vágott.) Elvileg a gyerek is a család tagja és illik legalább szólni előtte, hogy most kezdődik valami, had kapcsoljak át, nem pedig levegőnek nézni. Persze, ha csak egyszeri eset akkor nem probléma, előfordul, de nálunk rendszeres volt és minél idősebb lettem, annál jobba derült ki anyám nem normális viselkedése. (Meg sok mindre csak felnőtt fejjel jöttem rá, hogy mennyire nem volt normális.) Ha én is mondtam bárkinek én is le lettem szólva, hogy jajj, hát de nagy problémám van, bele ne haljak már. De senki ne akarja nekem megmagyarázni, hogy normális dolog, ha egy szülő átnézi a gyereke szekrényét, cuccait és ami nem tetszik neki (a szülőnek) azt kidobja szó nélkül (aztán, ha megtalálom a kukába, ágya alatt, stb. akkor letagadja). Kamasz koromban a saját problémáit vetítette rám, ha nem sikerült fogynia én lettem a kövér, undorító, dagadt, aki senkinek nem kell, ha nem sikerült a frizurája akkor az én hajamon akart fodrászkodni, vágni belőle, stb, ha látott egy ruhát, ami tetszett neki, de az alakja miatt nem vehette fel, megvette nekem és rám erőltette, ha mentünk valahová aztán mindenkinek dicsekedett vele. Felháborodik azon, hogy nem olyan hajat vágatok, amilyet ő akar, nem olyan ruhát hordok, ami neki tetszik. Saját lakásomban átpakolja a cuccokat, mert neki így nem tetszik, felhív veszekedni, hogy ő nem engedett el engem este 6 után és azonnal menjek haza. (Ekkor már rég felnőtt voltam és külön éltem. Semmi köze hozzá, hogy hova megyek.) Mikor nem jártam arra az egyetemre, amit ő mondott több, mint egy hónapig hozzám se szólt. Igazából bármit nem az elképzelései szerint csináltam megharagudott, meg zsarolt, megalázott, leszólt mindent, ami engem érdekelt. De hiába szóltam bárkinek mindig az volt, hogy "te még kicsi vagy, nem érted" aztán kamasz korba jött a "kamaszok mindenen hisztiznek". Én is megkaptam, hogy ha nem tetszik el lehet költözni. Meg is tettem, középsuli után már mentem is. (Erre is megkaptam, hogy kamasz hiszti, 2 hónap múlva otthon leszek, mert életképtelen vagyok. Ennek már több, mint 1 éve, azóta se költöztem haza és nem is tervezem.) Már felnőtt vagyok, de érdekes, még mindig nem értem meg ezt a viselkedést.

Hangsúlyozom, hogy ha nem rendszeres és más ilyen jellegű dolog nincs akkor nem történt katasztrófa (csak érthető módon rosszul esett), de azért érdemes figyelni, mert nekem is ez volt az első jel, hogy nem hajlandó külön emberként kezelni, csak tulajdonaként.