Hatalmas hibat kovettem el. Hogy tehetnem jova? (Hosszu)

A helyzet az, hogy anyukam halala ota apammal elek, lassan 7 eve.

Szeretem az apamat, nagyon jo ember, csak sajnos nagyon sokszor hajlamos felhuzni magat, legtobbszor aprosagokert, illetve gyakran ramszol/beszol szinte mindenert. Ha nem ugy vagatom le a hajamat ahogy neki tetszik, azonnal elkezd beszologatni hogy "hogy nezel ki, milyen troger lettel, ugy nezel ki mint egy hajlektalan" stb. Ugyanez van ha mondjuk nem ugy oltozkodok ahogy o akarja. Es ezt ne ugy kepzeljetek el hogy en biztos ugy oltozkodom mint egy emos vagy valami extrem figura. Egyaltalan nem. De ha pl. zold kabat helyett feketet veszek fel, mar azert is beszol. Tudom hogy abszurdnak hangzik, de tenyleg igy van. Tovabba ha neadjisten 15 percet kesek otthonrol, egybol letamad hogy "hol voltal, biztos a haverjaiddal logtal,en meg itthon aggodok, de persze a hulye apad dogoljon meg, a haverok fontosabbak." Ha valahova el akarok menni a barataimmal, akkor egybol azzal kezdi hogy "mesz biztos berugni meg drogozni a pronyo haverjaiddal." Eletemben nemhogy drogot, alkoholt nem fogyasztottam. Egyedul dohanyozni szoktam, de ezt o is tudja ezert nem is zaklat. A haverjaimmal meg eleteben nem talalkozott meg. Fizikalisan soha nem bantalmazott, csak verbalisan, de azt nagyon durvan. Sok sztorit inkabb le sem irok mert akkor soha nem lenne vege a kerdesnek.Ilyen es ehhez hasonlo dolgok tortentek majdhogynem napi szinten 7 even at. Tegnapelott azonban hatalmas hulyeseget kovettem el.

Ugye en most OKJra jarok. Emiatt gyakran este 6-7 korul erek csak haza. Nem azt mondom hogy megszakadok, de bizony faradt vagyok, mert reggel 5kor kelek hogy elerjem a buszt a suliba, es csak este erek haza. Emiatt mikor hazaerek, a faradtsag miatt nem nagyon szoktam beszelni, legtobbszor csak csendben elvagyok vagy lepihenek, es ha apam hozzam szol vagy kerdez valamit, akkor ugyanugy normalisan valaszolok neki, csak faradtan, es ezt o ugy veszi fel, mintha en bunkon vagy ingerulten beszelnek vele. Ugyanez volt tegnap este is, kerdezett valamit, en faradtan de rendesen valaszoltam, aztan egybol elkezdett uvoltozni hogy "miert beszelsz mar megint ingerulten, mi a f...-t kepzelsz magadrol, meg egyszer igy beszelsz olyat radverek hogy elajulsz."

En pedig, nem tudom mi utott belem, meg soha a 7 ev alatt nem tortent ilyesmi, eddig ha beszolt vagy uvoltott velem inkabb csendben hallgattam, de tegnap valami elkattant az agyamban es felalltam neki. Latszott rajta hogy meglepodott, aztan elkezdett fenyegetoen jonni felem es elkezdett lokdosni,kozben folyton azt mondogatta hogy "mi van? Mi bajod van te kis takony? Fel mereszelsz allni a sajat apadnak?" Neki lokott a falnak aztan odalepett es az oklet az arcom ele rakta, en pedig visszaloktem ot, emiatt hatraesett. Ezutan teljesen elborult az agya es nekem rontott, probalt megutni de en mindig hatraloktem vagy kivedtem az uteseit. Par perc dulakodas utan el kezdett orditani hogy "takarodj innen, tobbet nem vagy a fiam, egyedul vagy a vilagban, en vagyok az egyetlen aki befogadott es tamogatott teged es nekem jossz, mostantol egy hazban lakunk de hozzam se merj szolni" stb.Azota se szolunk egymashoz, meg csak nem is koszonunk egymasnak.Tudom hogy nem mentseg, de valoszinu most jott ki belolem a 7 eve visszafojtott duh, de iszonyatosan megbantam, tenyleg nem szandekosan alltam ellen, egyszeruen valami elkattant bennem es nem gondolkodtam. Most nincs itthon, vasarnapig elutazott szoval most egyedul vagyok itthon, viszont fogalmam sincs mit csinaljak, hogyan tehetnem jova? Az egyik felem azt mondja hogy hatalmas bunt kovettem el es szegyellnem kellene magam, a masik felem pedig azt hogy jogosan cselekedtem, 7 evig turtem es most fogyott el a turelmem. Ti mit csinalnatok a helyemben? A valaszokat elore is koszonom.

19/F