Szep lanynak, helyes fiunak latod a gyereked?

Rám a szüleim sosem mondták hogy szép lennék, legalábbis míg érdekelt, biztosan nem. Kis tiniként duci voltam, de koránt sem egy disznó (látom így utólag), mégis valahányszor bármi falatot a számhoz emeltem fölém álltak és felváltva szólogattak be (ezért vagy ekkora, azt már nem kéne megenni, szerinted ki fog így valaha szeretni stb). Mellesleg anyám főzött rám de nyilván úgy gondolhatta hogy ha elég sokszor beszól majd levarázsolódnak a kilók.. pár évre rá nagyrészt ennek köszönhetően anorexiás lettem, akkor meg folyton azért szóltak be hogy "egyél már, hogy nézel ki, gebe vagy, zörögnek a csontjaid.."

Akkor fakadtam ki neki, hogy miért nem lehet neki sehogy se megfelelni, ha kövér vagyok az a baj, azt akarta hogy lefogyjak, most az a baj. Talán észbe kaphatott, öcsémet már nem bántották, pedig 11-12 évesen ő is gurult..

Mi csak fizikális szinten beszélünk külsőségekről.

Amikor gyönyörűnek hívom, tudja, személyiségre gondolok.

Mifelénk tudjuk, külsőség teljesen relatív, és ugyanennyire lényegtelen.

Meg szoktam dicserni a lanyom, a parom is (neveloapa).

A fiu meg kisebb :-)

Engem soha nem dicsertek, rettento sok problemam van magammal, igy tudatosan valtoztattam hogy mar sajat gyerekeim vannak.

Nekem a szüleim sosem mondták, hogy helyes lennék, de apámra ütöttem, úgyhogy biztos annak tartanak. A kishúgomat viszont egyfolytában dícsérik, ami engem egyáltalán nem zavar, sőt még én is szoktam, mert amúgy tényleg nagyon szép lány.

Ennek egyébként az lehet az oka, hogy nekem nagyon sok önbizalmam van, úgyhogy nincs szükségem dícsérgetésekre és ezt a szüleim tudják is. A testvérem viszont nagyon visszahúzódó, félénk kislány, szóval neki nem árt néhány szép, kedves szó.

26/F, 14/L