Szülök ti mit tennétek ezekben az esetekben? Mi lenne a helyes tanács?

Szerintem az teljesen felesleges volna, ha leülnél a fiaddal és megmondanád neki, hogy nem ilyen nőt képzeltél mellé, hiszen valószínűleg most szerelmes és talán még meg is haragudna rád.

Viszont a gyerekre nem vigyáznék csak mert ők rendszeresen partizni járnak. Nyilván, ha szükséges, mert ügyet intéznek, orvoshoz kell menni, akármi, szívesen elvállalnám, sőt, ha néha el szeretnének jutni kikapcsolódni, akkor is, de nem rendszeresen! Egy gyerek sok felelősség és lemondás, hát, itt is látszik, hogy a 18 éves csitri anyuka mennyire veszi komolyan.

Az is bosszantó, hogy idegen nő gyerekétől nem jut elég hely a sajátodnak, persze, ha mindenképp el akarnak menni albérletbe, ne tartsd vissza őket, felnőtt emberek. Viszont ha szívesen maradnának és csak az új lány és a gyereke miatt nem akarnak, a saját lányomat előre venném, és ha majd egyszer komolyra fordul a kapcsolat a fiam és a 18 éves anyuka között, újrabeszélném.

A lányod 29, lassan belép a harmincasok közé. Szeretné élni a saját életetét. Dolgozó, felnőtt nő. Tanácsot adhatsz neki, de nem döntheted el hogyan élje az életét.

És akárhogy is szeretem a gyerekemet, nem engedném hogy ilyen körülmények közt azt a nőt (lányt) hazahozza. Támogatnám, de nem azt hogy te legyél a bébicsősz és felneveld a csaj gyerekét. Mert gondolom akkor most nem dolgozik, ti tartanátok el.

De szólj ha nem így van.

Miért kéne a 29 éves lányodnak a te engedélyed, hogy a párjával elmenjen albérletbe? Igaza van, miért akarna nálatok lakni?

A fiad meg... hát ő tudja de te vagy a buta amiért más gyerekére vigyázol.

1. A fiad dolga, hogy kivel van együtt, és nem a te elképzelésed a fontos. Ha ilyen megjegyzést teszel, azzal csak elvadítod magadtól.

2. A gyerekre viszont ne vigyázz, ez nem a te feladatod, hanem az anyjáé, oldják meg máshogy - fogadjanak fel egy babiszittert például.

3. A lányod életébe megintcsak ne akarj beleszólni, elég idös ahhoz, hogy tudja, kivel és hol akar élni.

4. Ha egy 29 éves ön ha visszaköltözik az anyjához, akkor garantált, hogy a párkapcsolata tönkremegy, mert a barátja biztos nem akar veled élni.

5. Hogy a lányod meg a barátja hogy oldják meg az albérletet, az az ö dolguk, te maradj ki belöle.

6. Keress magadnak elfoglaltságot, alakíts ki egy saját életet és ne a gyerekeid életébe akarj folyamatosan beleavatkozni.

Nagyon is egyetértek veled. A lányod viszont jól teszi, hogy albérletbe megy. Hadd élje a saját életét. Ha akarod, így is tudod segíteni, találd meg a módját.

A fiad viszont teljesen más tészta. Ha az én fiam lenne, nem engedném, hogy a párja gyerekestül odaköltözzön, és a gyerekre sem vigyáznék. Ő nem az unokád. Oldja meg az anyja. Eddig jófej voltál, látszik is a fiadon, hogy már nem elég akisujjad,m ár az egész karod kell.

Mindkét gyereked felnőtt ember. Keményen hangzik, de szégyen a fiad számára, ha ennyi idősen te tartod el.

Az előttem szólóknak egyhangúan igaza van abban, nem fair, hogy rád sóznak egy gyereket, akihez neked semmi közöd nincs, oda költözni még kevésbé engedném a helyedben.

Amit tudomásul kel venned: a lányod felnőtt, majd 30 éves, el kell engedned, hogy a saját életét élje azzal, akivel akarja, úgy, ahogy akarja, amíg neked nem árt vele. Márpedig nem árt azzal, hogy összeköltözik vlalakivel, akivel el tudná képzelni a további életét.

Rég nem lányokról és fiúkról beszélünk, hanem férfiakról és nőkről, neked pedig tudomásul kell venned, hogy a gyerekeid felnőttek.

Mit tennék? A 29 éves gyerek már rég nem lakna velem, pláne, ha párja is van, és egyetlenegyszer sem tudta volna rám sózni egy 18 éves rüfke a gyerekét, hogy szórakozni menjen a fiammal. Ne haragudj, de eszednél vagy te? Oda ne engedd költözni a csajt, ha jót akarsz magadnak, a kisfiadat pedig tájékoztasd róla, hogy ha családosat akar játszani, akkor azt a saját jövedelméből teheti meg, otthonról elköltözve. Gondolja át, hogy megéri-e feladni az egyetemet, ha a leányzó neadj'isten tőle is "véletlenül" teherbe esik, és szalag mellett gürizni egész életében, hogy eltarthassa a családot.

Nem tudom, mekkora lakásod van, talán érdemes lenne eladni, kisebbre (másfél szobásra) cserélni, amit könnyebben fenntartasz, a vételár-különbözet egy részét meg odaadhatod a gyerekeknek kezdésnek. Így szavuk sem lehet rád, de hely sincs, ahová valamelyik családostul befészkelné magát, élheted nyugodtan a saját életedet. 55 évesen még ne menj át kizárólagos nagyiszerepbe, a gyerekeidet felnevelted, el kell tudnod engedni a kezüket, és magaddal foglalkoznod.

Kedves Kérdező, kérlek ne szólj bele a lányod költözésébe. Minket is egyedül nevelt fel édesanyánk, mert édesapánk korán meghalt. :(

Anyu nehezen engedett el minket, nagyon nem szerette volna, hogy elköltözzünk. Nem ment neki a leválás.

Nekem annyiban volt szerencsém, hogy falun éltünk, és diploma után tőlünk 70 kilóméterre kaptam munkát. Így nehezen, de elfogadta, hogy elköltözök albérletbe a párommal, mert ennyit utazgatni elég költséges. Hétvégente mentünk hozzá.

Hugi esete nem mondható szerencsésnek. Diploma, munka minden meglett neki is. Csak az volt a baj, hogy a munkája a 15 kilóméterre lévő városban található.

Anyu neki is mondogatta, hogy ne költözzön albérletbe, mert feleseges pénz kidobás, stb. Aztán lett egy komoly kapcsolata és szerettek volna összeköltözni /ekkor volt a húgom 27/, anyu mondta, inkább költözzön oda a párja is. Sokat beszélgettünk közösen és nehezen, de anyunak sikerült a hugit is elengedni. Sírt, szomorkodott, de megértette, hogy nem vagyunk már gyerekek. Keresett magának hobbit, most éppen a goblenezés a favorit, buszos kirándulásokra jár, nyáron művelte a kertet. Most már beletörődött, hogy egyedül van. Hétvégente megyünk hozzá.