Az apák miért féltik a lányukat?

Szerintem pedig nem normális.

Az, hogy egy szülő fenntartással kezeli a lánya új kapcsolatát és nem adja rá rögtön az áldását, szeretné megismerni a fiút stb., abszolút oké és ez a normális hozzáállás, hiszen valamilyen szinten természetesen félti a lányát mert jót akar neki és nem akarja, hogy bárki bántsa stb. és nyilván szeretné megismerni a fiút is, ez teljes mértékben érthető. Ha esetleg ő valamit furcsának talál vagy úgy ítéli meg, hogy "valami vaj van a füle mögött", akkor erre is nyugodtan felhívhatja a lánya figyelmét és meg lehet beszélni, ki mit gondol stb., lehet tanácsot adni stb., szerintem ez is normális, de fontos, hogy nyugodtan, egymást meghallgatva tudjanak kommunikálni és nem őrjöngve, parancsolgatva stb.

Ugyanakkor vannak olyan szülők is, főként valóban inkább az apák, akik betegesen féltik a lányukat...Például nem engedik el őket sehová nehogy egy fiú akár csak rájuk merjen nézni, ha esetleg mégis alakul valami, akkor ott is egyből jön a tiltás, hogy nem találkozhatnak, ott fúrják őket, ahol csak tudják, amíg végül sikerül ellehetetleníteni a kapcsolatukat. Már eleve ettől a hozzáállástól rosszul vagyok, hogy "minden fiú egy hülye, balhés, kanos kis kö@ög, aki majd beleviszi a rosszba és tönkretszi az ő szép, pici, tökéletes, ártatlan kislányukat"...Egyrészt az előítéletek, másrészt pedig a bizalom hiánya...Nem akarják elhinni, hogy vannak normális fiúk, akik nem csak kihasználni akarják a lányukat és nem bíznak a lányukban, hogy van annyira érett, felelősségteljes, hogy megfelelő párt választ magának, akit ismer és amelett, hogy szereti, meg is bízik benne stb., amihez nyilván tapasztalat is szükséges, amit egy kis aranykalitkába bezárva az ember nem tud megszerezni...sőt, még felnőttként, tapasztalattal is ki lehet fogni olyan párt, akiről később az ember rájön, hogy "hát, hoppá ez nem jött össze", "nem hozzám való", "milyen hülye voltam" stb., de itt is fontos, hogy az ember utána le tudja szűri a tanulságot, hogy mi volt a probléma, miért volt rossz döntés, mit csináltam rosszul stb. és ez is csak akkor működik, ha nem a szülők irányítják. Valamint számomra az is nagyon érdekes, hogy sokan úgy beszélnek a lányukról, mint egy tökéletes, gyönyörű, okos, értelmes, erkölcsös kis virágszálról és oda-vissza féltik mert nehogy egy csúnya gonosz fiú tökretegye, ugyanakkor úgy kezelik, mitha egy buta, tanulatlan, erkölcstelen lotyó lenne, aki egy szép mosoly után mindenkinek széttárja a lábait, fűvel-fával összejön és tinimami lesz mert védekezni sem tud....Ezt komolyan nem értem. Ha egy lány otthon a megfelelő értékeket kapta, megfelelő példát látott és normálisan nevelték őt, valóban értelmes, felelősségteljes stb., akkor nem fog összejönni egy balhés, drogos, tanulatlan, bunkó sutyerákkal, akinek se jelene, se jövője, mert ő is látja, hogy mi vele a probléma, illetve nem fog csak úgy tizenévesen lebabázni stb.....

Szóval szeritnem ez igenis egy probléma, aminek megvannak a maga veszélyei. Az egyik lehetőség például az, hogy a lány titkolózik, hazudozik és ahol tudja, ott átveri a szüleit mert nem lát más megoldást, majd mikor elmenekül otthonról és élheti a kis szabad világát, akkor egyszerre mindent bepótol...A másik lehetőség például, hogy behódol a szülőknek, de kvázi életképtelen lesz, nem tud kapcsolatokat kialakítani, nem lesznek barátai, nem lesz párja stb., ami szerintem szintén nem egy jó dolog és az embernek erre szüksége van.

"Mert az apák finomabb érzelmeket táplálnak a lányuk irányában és minden rossztól szeretnék megóvni őket s végül is a lányok szoktak teherbe esni, aminek a gondja elsősorban mégis csak a lányokra hárul. Ennek a fordítottja az, amikor az anyák szeretnék megóvni a fiukat minden gaz csábító vamptól."

Borzalmas ez a hozzáállás. A lányodat nem óvhatod a végtelenségig, nem leszel ott vele mindig. Nem lehet valami jó véleményed a lányodról, ha ennyire nem bízol benne, hogy van olyan értékrendje, hogy normális pasit választ magának. Ha ezt egy 13-15 éves lányról írod az normális, de 16-17 év felett már kicsit sok.