Ti mit tennétek a helyemben? Többi információ lent

Tanuljál! És 16 évesen még ne dolgozz...

Használd ki az időt a tanulásra, mert legalább 40 évig úgyis dolgozni fogsz

Ne haragudj, de hangosan vihogok a vándorfilozófusos ötleteden. Ez így ezen az éghajlaton tél kezdetekor igazán vicces ötlet, de betudom annak, hogy 15 éves vagy, még megbölcsülhetsz. De csak ha jársz iskolába. Meg ha nem leszel öngyilkos,ami most úgy veszem észre menő megoldási javaslatnak tűnik az önsajnáltató kamaszok körében.

Szóval, hogy mit tennék a helyedben? Megbeszélném apámmal, hogy mi a gondja az általam választott sulival, és ha értelmesek az érvei, miért ellenzi, akkor abbahagynám a hisztit, és szépen nekiállnék ismerkedni az új sulimban.

Nagyon naiv vagy, ha azt feltételezed, hogy az iskola azért van, hogy jól érezd ott magad. Az iskola azért van, hogy a későbbi nagybetűs életed kezdetére legyen a kezedben egy papír, amivel elindulhatsz.

De úgy látom, neked semmi nem jó jelenleg, és nem az iskolával van bajod, hanem a szüleiddel. Viszont ha ezt az iskolára vetíted ki, azzal csak a saját életed teszed tönkre, ugyanis a rossz eredmények rossz végzettséghez, rossz szakmához, középszerű - alacsony fizetéshez, nehéz élethez vezetnek, és nem, ezért nem a szüleid, hanem kizárólag magad vádolhatod majd tíz év múlva, mert te voltál az, aki tizenöt évesen mindent le$z@rt.

Viszont ha tanulsz, le$z@rod az osztálytársaid, kizárod a magánéleti problémákat, jó jegyeket szerzel, jó eredményre érettségizel, jó egyetemre vesznek fel, magas fizetésed lesz, jó munkahelyed és könnyebb életed.

Vegyünk egy alapesetet: egy egyszerű hipermarketet vagy raktárat. Vannak adolgozók, akik egész nap az árut pakolják minimálbérért, és vannak, akik az irodában ülnek négyszer annyiért, ha nem többért. Melyik szeretnél lenni?

Elég nagy vagy már, hogy elkezdd megoldani a problémáid, és elkezdd megtanulni: az életben senkit nem fog érdekelni, mi tetszik és mi nem. Csinálni kell, nincs más választásod.

Hasonló volt velem is, csak engem bántottak, nem kicsit, azért lettem magántanuló. Itt is rengeteget kellett tanulni, de törekedtem rá, hogy meglegyen a kettesem mindenből legalább az osztályozó vizsgákon!

Fejezd be a hisztit, és vagy járj be rendesen, vagy ha már el is késtél a tanulással, minimálisan minden anyagot próbálj megtanulni, legalább a kettesért. Nem olyan nehéz, még van pár hónapod rá. Vagy beszéld meg a szüleiddel az új sulit. Ennyi.

1. Egy jó suliból szakmunkásba menni, az annyi, hogy 15 évesen lehúzod magad a WC-n.

2. Kb. 10 soron belül min. 3-szor emlegeted, hogy a "haverok lesznek majd a támaszaid" - megsúgom, nem lesznek. Amúgy az hátralévő életedben is mindig "támaszkodni" akarsz valakire? Ezt mégis, hogy képzeled? (Igen, engem is bántottak 2*2 évig (közben sulit is váltottam), aztán "lecsengett".) Meg kell tanulnod, hogy állj meg a lábadon egyedül.

Mi garantálja, hogy ott jobban éreznéd magad? Minden változhat, ahogy jöttek a barátok, úgy el is mehetnek. Egy a biztos az életedben, amit csak te tehetsz meg: minden reggel suli előtt beveszed a lesz@rom tablettát, levegőnek nézed azokat, akik piszkálnak (amúgy meg ez el fog múlni, mindig találnak valakit, aztán tovább állnak), és tanulsz kőkeményen a jövődért.

Mondom mindezt úgy, hogy egészen ovis korom óta, a gimi kezdetéig bántottak, piszkáltak. Mindig is jó volt a kapcsolatom a szüleimmel, de az életem többi része abból állt, hogy minden nap hazamentem, megtanultam mindent, olvastam, aztán álomba sírtam magam. Ezek miatt ne akarjak leérettségizni és egyetemre menni? Minden tapasztalat hozzátesz valamit a személyiségedhez, erősebb leszel, csak nézz szembe vele.

L/19