Szóljak anyumnak mielőtt idegileg megint kikészítem magam?

Három éve lettem gimis az első gimnáziumba ahova jártam kiközösítettek piszkáltak fogdostak voltak mellette más okokból adódó problémáim.Annyira lelki beteg lettem a sok problémám miatt,hogy kórházba kerültem.Azóta is visszatér a depresszióm.Sulit váltottam és a mostani sulimat egészen eddig szeretem viszont most két lány itt is rám szált mert esti sulisok vagyunk és kb csak én vagyok az aki rendszeresen jár suliba mert itt nem nagyon szólnak ha hiányzol és éppen ezért ha anyagról van szó mindenki rám van szállva. Van egy közös sulis csoportunk ahol az előbb észrevettem,hogy úgy flegmán beszélnek rólam,hogy én nem küldöm át az anyagot mintha én csicska lennék úgy beszélnek rólam.Elég érzékeny vagyok aki nem mer kiállni magáért inkább csak tűr és szorong főleg úgy,hogy a két lány roma.Félek,hogyha vissza megyünk szünetre itt is kikezd a két lány.Tudom,hogy ennyi idősen már ki kéne tudnom állni magamért hiszen nem bújhatok mindig anyum szoknyája alá de valamiért ha fikáznak mindig rosszul érint.Magamat ismerve,hogyha rám szállnak most is eléggé ki fogok készülni.Tudom,hogy ki kell bírnom utolsó évemet sulizom most de addig nem tudom,hogy fogom bírni.Párom illetve a másik suliba lévő gondjaimra anyum azt mondta,hogy ne törődjek senkivel de nem nagyon megy.Sírok szorongok és félek iskolába menni nem tudom kezelni azt,hogyha bántanak és stresszelek.Elmondjam anyumnak,hogy megint úgy látszik,hogy nekem fognak állni?Illetve azt,hogy szeretnék szakemberhez menni a depressziómmal nem ez nem normális,hogy ennyire kikészülök.