Egy cigánylány vagyok. Magyarnak tartom magam. Rendes, dolgos családom van. De a szerelmemmel szakítottunk, mert a családja kitagadja, ha velem marad. Mit tegyek?

"12 Hol tapasztaltad ezt? Én is félig sváb vagyok, de sose panaszkodtunk a magyarokra :)"

Nem írok helységnevet, de még a más származású svábokat is nehezen fogadták be.

Nekem dédnagyszülők voltak sváb származásúak, így negyedrészt vagyok kb. sváb is, de a családunkat magyarként datálták, mivel volt olyan is aki felvidékről jött közülünk.

A mai napig van olyan, aki nagy hangon mondja, hogy ők hamarabb voltak itt mint a magyarok. Mivel németeknél élek, és voltam látogatóban, az utcán megkérdezte, hogy jobb-e, mert ugye az őshazában az uralnál nem lenne olyan jó. Ez mondjuk nagyon a véglet, de azért a volt barátnők szülei mindig próbáltak ratam fogást keresni.

Az egyikkel még úgymond baráti a kapcsolat, és meghaltak a szülei, és mindjárt elkezdtek a rokonai károgni, hogy na most a férje majd jól elverheti a pénzüket. (ugyem magyarhoz ment hozzá, ő csak ahhoz ért szerintük)

De mondhatom hogy a szomszéd sváb városból házasodott a falunkba egy echte sváb nevű haver. Azt moondta, neki is volt vagy 10 év , mire elkezdték befogadni, és szóbaállni vele.

Ha a helyedben lennék nő létemre nem futnék egy olyan kocsi után ami nem vesz fel, ha akar valamit a fiú akkor majd keres.

Ismertem, ismerek valakit, távoli rokon, a kapcsolat nem szoros. A fiú beleszeretett egy cigány lányba/nőbe, az anya ellenezte a kapcsolatot, az állandó dumálással sikerült elérnie, hogy szétmenjenek. Ennek tudják be (nem tudom lehet e hinni benne), hogy a fiú vagy ma már "öregember" a piához nyúlt, alkesz lett, és örök magányban élte le az életét.

A legjobb ha elfelejted ezt a fiút.

Ugyanígy jártam én is, csak itt én voltam a "fehér". A fiú szülei találkozni se voltak hajlandóak velem, mert megmondták, hogy azt kell elvennie a fiuknak akit a szülei választanak neki a széles rokonságból.

A srác persze nem állt ki mellettem, így én hagytam el.

Szia!

Én egy cigány lányba lettem szerelmes, de örült módon, sajnos egyoldalú érzés, viszont tudom, hogyha a kapcsolatunkból kialakult volna valami barátságon kívül, akkor én is a szüleimmel fordultam volna szembe az elején, de nem érdekelt volna, tudom, hogy elfogadták volna előbb-utóbb, hogy a fiuk így érez valaki iránt.

Nekik a boldogságom állt volna előtérben idővel, mint az előítéletek. Egyébként a lány, családjával együtt, egy rendes, jómódú, tanult család. Sok magyarnál jobb pár lehetett volna a lány, mert csodálatos teremtés, de sajnos nem belém lett szerelmes. :) Igen, még friss a seb.

Szóval, amit mit akarok mondani, azon kívül, hogy eldaloltam a szomorú történetemet? Ha igazán szeretnék a fiukat, nem érdekelné őket szerintem, hogy cigány, afgán, spanyol, görög vagy bármi más származású a lány, ha szereti és a lány is szereti a férfiút, csak boldog legyen.

"Az hogy cigány, nem jellemhiba. A hazudozás ellenben óriási."

Olvasd el a kérdést figyelmesen. Magyarnak tartja magát. Ha m,agyarnak tartja magát valaki és mellesleg magyar állampolgár, akkor nincs jogod kétségbe vonni, hogy magyar.

Bárki vallhatja magát bármilyen nemzetiségűnek a hatályos jogszabályok alapján. Sőt! Más neműnek is és kérhet új nemet is, hivatalosan másik személyi számot, nevet és nemet. Csak egy nyilatkozat kell hozzá.

Kedves kérdező! Nyugodtan vallhatod magad magyarnak, ha annak érzed magad.