Önzőség vagy direkt akarnak tönkretenni?

Gyakorlatilag a szüleim ellehetetlenítették a magánéletem. Nincsenek válófélben, mert össze se házasodtak, de ahogy nőttem fel, úgy alakult, hogy a 2 szobából apám kisajátította az egyiket, én meg maradtam anyámmal a másikban. Emiatt aztán folyton cikiztek, hogy "más gyerek nem alszik tizenévesen az anyjával", pedig én nem akartam, sőt rohadtul kezdett zavarni, hogy nincs olyan hely a lakásban, ahol bármikor nyugodtan lehetek.

A helyzet azóta annyit változott, hogy legalább együtt alszanak, így éjszaka van egy kis nyugtom, de továbbra is azt érzem, hogy apám alázza a családot, anyám pedig asszisztál hozzá és hisztizik.

Barátnőmmel át se jön, mert nem tudnánk 5 percet kettesben tölteni anélkül, hogy megzavarnának, ráadásul mivel mindenkit kibeszélnek (különösen a nőket), ez alól nem hiszem, hogy kivétel lenne.

Van valami megoldás? Az ő magánéleti problémájukba nem akarok beleavatkozni (úgyse tudnék hatni rá), de nem akarom hagyni, hogy az enyémet is elrontsák.