Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Ennyire nem számítanék a...

Ennyire nem számítanék a családban csak azért mert lány vagyok?

Figyelt kérdés
Már több ember észrevette hogy anyum nem úgy szól hozzám mint például az öcsémhez. Ha öcsém éppen hazaesik akkor majdnem hogy könyörögnek neki hogy beszélgessenek vele, de ha velem van valami akkor nem is válaszolnak vagy csak egy szavas válaszokat kapok. Teljesen más hangnemben szólnak hozzá meg hozzám is. Ha egy helyiségben tartózkodunk akkor nekem nem is lehet szavam, belevágnak a mondandómba. Ha öcsém elejt egy gúnyos megjegyzést az irányomba akkor azt el kell viselnem, de ha visszaszólok akkor meg rám szólnak hogy ne veszekedjek. Nekem mindenki más hülyeségét el kell viselnem, de én nem kérhetek semmit. Olyat például hogy ne dohányozzanak mellettem mert befulladok. Néha úgy érzem hogy csak akkor vagyok jó, ha valamit meg kell csinálni. Szerintetek mi legyen? Vagy ez lesz már örökké?
2017. okt. 27. 15:43
1 2
 11/17 anonim ***** válasza:
100%

Nálunk is ugyan ez a helyzet. 3 fiú, a kis kedvencek, és én. Ha őket megkérik valamire, és nem csinálják meg, akkor jövök én, de velem már üvöltöznek, és úgy beszélnek velem mint egy patkánnyal..

Már mondtam többször, azt mondják bebeszélem.

Anyámnak megmondtam, hogy csúnya világ jön, ahogy én elköltözök.. még egyelőre nem hiszi el..

2017. okt. 28. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 anonim ***** válasza:

Sajnos majdnem minden családban megvannak ezek a dolgok.


Apám például folyamatosan leszólta a sógorát hogy "Nekem fiaim vannak" "Mi van, te csak lányokat tudtál csinálni?" "Csinálj már egy fiút is". Mintha a lány gyerek csak egy nem kívánt dolog lenne és csak a fiú lenne ami számít, mert hogy az viszi tovább a ráaggatott családnevet.


De másik rokonunknak is 2 lány és 1 fiú gyereke volt. A fiú mindig mindent megkapott, telefon, tv, saját szobája volt. A lányok meg 18 éves korukig egy szobában laktak utána mentek el kollégiumba más-más városba. És sokkal többet dolgoztak mint a srác.


De fiús családban is mindig van egy fekete bárány. Nálunk én voltam az. Mindig öcsém volt a kis kedvenc, a szorgalmas, a tökéletes. Én meg olyan voltam mint akiről már kis korában lemondtak hogy na ebből se lesz semmi. Az alkoholista apám is rám volt szállva. Egyetemen is volt időszak mikor majdnem kibuktam, akkor is kaptam az ívet. Még öcsém is osztotta az észt hogy nem tanulok, beállt a sorba. Konkrétan úgy éreztem hogy ellenem fordult az egész család. Aztán az én tökéletes öcsém 1 év után feladta az egyetemet, onnantól változott meg a hozzáállása felém, mert megtudta hogy tényleg nem olyan egyszerű az élet. De anyám manapság is szokta említeni hogy öcsém nem segít be otthon, nem takarít maga után. Meg korábban is mikor nem mentem haza akkor egy idő után ő is megunta a csicskáztatást és mindjárt nem volt annyira kedvenc gyerek.

2017. okt. 28. 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 anonim válasza:
Nem azért nem szeretnek mert lány vagy vagy mert de vagy a nagyobb. Nálunk a nővérem a kedvenc pedig én fiú vagyok s kisebb
2017. okt. 29. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:
100%

Nálunkbugyanez. Apám utálta a nővérét, meg nagyon csúnyán bánik vele.

Aztán kiskorom óta ez megy, hogy "olyan leszel mint az otthoni bolond", "meg fogsz bukni, mint az", "ugyanolyan ostoba vagy, mész a bolond sorsán", "nem is ember vagy, hanem mint az a bolond". Kiskoromtól ez ment, lehettem én kitűnő tanuló, bármi nem számított.

Az öcsémnek meg kinyalják a seggét. Nekem pofa be a nevem, ő meg mindent megtehet. Mindig engem csesznek le miatta, hozzá sem szólhatok. Merthát ő mérnök lesz.

Én is 20 éves vagyok, de a visszaszólok nem jött be, mert bever egyet.

Amúgy semmiben nem hasonlítok a nagynénémre, de azért gyűlölni engem is... Már anyámat is ellenem hergelte. A kisfia meg egy szent.

Amúgy ez még erősen benne van a társadalomban, hogy a fiú gyerek ér valamit. Annyira nem, mint a Kínaiaknál, de őkbis, hogy jártak. Amúgy az iskolában is a lányok tanulnak 95 %-ban jól...

2017. okt. 29. 13:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 anonim ***** válasza:

Sajnos tényleg egy létezõ dolog ez. Nekem nõvérem van azzal a külömbséggel, hogy én a magzat korban elhunyt fiú "helyett" lettem. Sosem bocsátották meg nekem lány lettem. Fiú ruhákat kaptam, kocsmákba cipelt apa,foci mecsre, pakolásnál, építkezésnél mindig én.....Nem egyszer égetett le, hogy a férfirészlegen a magának kinézett farmerbõl vett kettõt én is hordjak olyant mint õ...a 40 éves apám.

Volt amikor munkában rosszul lettem, kórházba vittek mentõk s mikor felhívtam anyám hogy reggelig benn tartanak... nem érdekelte mi bajom...jó lenne ha hazahúznék nem csavarognék mert apám ideges lesz.

Tesóm a csodagyerek meg belerokkant a tökéletes szerepbe.

2017. nov. 30. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/17 anonim ***** válasza:
Nem biztos, hogy azért van ez, mert lány vagy. Én is az vagyok és húgom is, mégis én voltam, aki soha nem jó, tesóm meg a szent, mert pl. ő szeret főzni én meg nem. Én tartottam rendben a házban, hetente takarítottam és miután apum beteg lett, majd meghalt a kerti munkát is többnyire én csináltam. (Fapakolás, fűnyírás, polcot felfúrni, ha kell, stb.) Én próbáltam közös hobbit végezni apummal, hogy ne legyen depressziós, hogy ennyire leépült. Mikor a kemoterápia miatt kihullott a haja én megleptem egy új sapkával, ami illik a stílusához, tesóm meg kinevette, hogy milyen hülyén néz ki haj nélkül. Mikor próbált újítgatni a lakáson megkért minket, hogy segítsünk neki kiszedni egy falat. Én elmentem és igyekeztem éreztetni vele, hogy még mindig erősebb nálam, nem pedig egy roncs, tesóm...hát. Ő "elfelejtett" eljönni. Amég egészséges volt is sok ilyen eset volt, hogy segítség kellett neki és tesóm "nem ért rá", de szerintem apum ekkor látta meg először igazán a különbséget gyerek és gyerek között. Én kb. 4-re értem haza suliból leghamarabb, tesóm volt, hogy már 2-re otthon volt mégis nekem kellett télen begyújtani a kazánt, hogy anya ne a hidegbe érjen haza. Tesóm simán ült bent kabátban órákat, amég én haza nem érek. (Volt, mikor este 6-kor hívott, hogy mikor érek már haza, mert hideg van én meg mondtam, hogy most nem otthon alszom, erre kinyomott aztán még neki állt feljebb.) Nekem se hitték el, hogy mi lesz, ha elköltözöm aztán miután elmentem az első fűtésszezonnál (kb. 2 hónap múlva) mondta anyum, hogy húgom nem tudja begyújtani a kazánt, meg mindig neki kell este, mert inkább átmegy a barátjához, de nem gyújtana be, meg hogy sosincs elmosogatva, mire hazaér, mikor állandóan süt főz mindent aztán otthagyja az edényeket, meg a koszos tálat az asztalon és csak elsétál, nem tudják, hogy mi hol van, nem nyírták meg a kutyát, nem tudták hogy mikor kell menni a takarékba, stb. Azóta már anyum is belátta, hogy tesóm trehány, de még mindig őt szereti jobban. Engem igazából nem is ismer, sose beszélgetett velem, csak ha suliról volt szó. Mikor először voltam otthon hosszabb idő után, hát...az emelet szerintem azóta nem volt takarítva, hogy eljöttem, mert anyum nem jár fel, csak mosni, tesóm meg letojja. A saját szobájában rendet tart és ennyi. Inkább jár hetekig egy pulcsiba, de nem indítana be egy mosást. A wc szabályosan sárga volt a vízkőtől, meg tiszta kosz, a szőnyeg is koszos volt, felmosva se volt. Kérdeztem tesómat, hogy mikor takarított itt utoljára, mire a szokásos választ kaptam. "Az nem az ő dolga." Hát most már az enyém sem. :D Amúgy ez nálunk is van, hogy tesóm otthon lakik még és neki a kedvenceit főzik, mikor én hazamegyek 3 hónap után meg "csinálj magadnak valami szendvicset". Próbáltam anyummal megbeszélni a dolgokat, de én is azt kaptam, hogy "ilyen nem is történt" vagy biztos én emlékszem rosszul. El kell költözni és kész. Te el tudod magad látni anélkül is, hogy folyton cseszegetnek, ők meg oldják meg. Párom ugyan így járt, mint én, csak ő férfi. Alig várták a szülei, hogy elköltözzön, aztán mikor 18 évesen elment teltek a hetek és hoppá, nincs levágva a fű, gaz van, nincs tűzifa, tiszta dzsuva a kert, beszakadt az elő tető, stb. Pedig neki lakik otthon még két 10 évvel idősebb mostoha bátyja, de ők meg nem mozdulnának, ha leszakad a ház akkor sem. Apuméknál is ez volt, pedig ők meg ketten voltak fiúk. Apum mindig ment segíteni első szóra, mert hát a szüleiről volt szó, a tesója meg szart a fejükre, mégis neki főztek, neki tartottak fent szobát, őt pénzelték, stb. Miután apum beteg lett és már nem bírt segíteni az apjának egyszerűen nem kereste többé. 45 év után egyszer mondta telefonba, hogy ő már nem bírja neki felásni a kertet erre kinyomta és onnantól nem kereste. (Úgy halt meg, hogy az apja egy ilyen hülyeség miatt nem állt vele szóba évekig.) Bezzeg a másik léhűtő gyerekének meg vette a juhtúrót meg kutya fülét, amit szeret, mert jajj, Lacika ezt úgy szereti.
2017. nov. 30. 13:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 Metionin ***** válasza:

Csomó ilyen család van. Pl. amikor én megszülettem, mindenki körülsajnálta anyámékat hogy 10 év alatt egyetlen gyereket tudtak összehozni és erre lány lett...több meg lehet hogy nem lehet, így sosem lesz fiuk szegényeknek csak ez (=én). Maguktól a szüleimtől nem hallottam soha semmit, anyám lányt is akart de faterom töbször sajnálkozott a kocsmában, hogy egy gyerek lett és az is csak lány.


Az ilyen családokból amint lehet, el kell húzni jó messzire, akkor les majd anyuci hogy egyedül kell ellátnia a "fiúkat".

2017. nov. 30. 13:46
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!