Normális dolog, hogy egy olyan családban, ahol nincsenek anyagi gondok a család azon van, hogy minél előbb "kirúgja" a 19 éves lányt a nagybetűs életbe?

Elhiszem, hogy nehéz, de erre más megoldás nincsen. Ez a te életed, csak egy van belőle és nem szabad hagyni, hogy mások irányítsák helyetted mert örökre bánni fogod, hogy nem úgy élted, ahogy te valójában eltervezted és szeretted volna. Az, hogy olyan egyetemre jársz, ami nem érdekel, az már eleve rossz, semmi értelme nincsen..hagyd ott, majd jelentkezz egy másik szakra, ami tényleg érdekel és amiben el tudod képzelni a jövődet. Az Erasmus, a Campleaders stb. szintén nagyon jó lehetőségek, sok tapasztalatot szerezhetsz és tanulhatsz, mindenképpen megéri.

Én értem, hogy fontos a család, a barátod stb., de te egy önálló szuverén ember vagy, akinek van saját élete, vannak saját gondolatai, vágyai és ezeket nem szabad alárendelni másoknak. Ők idősebbek, másképp gondolkoznak mert akkor még lehet, hogy az volt a normális, hogy valaki fiatalon elkötelezte magát és végzettség, tapasztalat nélkül alapított családot és számukra biztosan nagyon furcsa, hogy ma már ez nem így működik. Szerintem sokkal felelőségteljesebben gondolkozol, vannak céljaid és ez nagyon jó és ezt el kell velük fogadtatnod. Nem azt mondom, hogy szakítsd meg velük a kapcsolatot mert szerintem nem minden esetben szükséges az ilyen drasztikus megoldás, de mindenképpen beszélned kell velük és ki kell álnod magadért, ha máshogy nem megy, akkor tényleg csak az a megoldás, ha otthagyod őket és éled az életed. Egyébként ez a barátodra is vonatkozik, egy kapcsolatban nem szabad hagyni, hogy a másik parancsolgasson és megszabja, hogy mit tehetsz és mit nem...Jó dolog, ha az embernek van egy párja, de csak akkor, ha az egy egészséges kapcsolat, amiben a felek szeretik, támogatják egymást stb., a te barátod viszont inkább csak “visszahúz” és akadályoz. Észre kell venned, hogy ő ugyanúgy elnyom és hatalmaskodni akar feletted, mint a szüleid. Amennyiben ezt más módon nem tudod megoldani, akkor szakíts vele és hagyd ott, nem szabad görcsösen ragaszkodni egy kapcsolathoz csak azért mert úgy gondolod, hogy “jobb mint a semmi”....hidd el, hogy sokkal jobb lesz nélküle és találhatsz magadnak egy olyan párt, aki mellet nyugodtan szabadon élheted az életedet.

Biztosan nehéz stb., de ahhoz, hogy változtass mindenképpen kell lépéseket tenned, különben örök életedben bánni fogod, hogy nem cselekedtél akkor, amikor még volt rá lehetőséged. Most még fiatal vagy, előtted az élet és sokkal könnyebb változtatnod, mint 10 vagy 20 év múlva.

"az én "jövőképemmel" (egyetem után esküvő és egy-két gyerek"

Csak tudnám, hogy ehhez minek az egyetem??!

Nem feltétlenül :) Ez a barátnőm pont nem kórházban kezdett. Utána dolgozott ott is, de az már az ő döntése volt (ott is hagyta hamar). Nem rábeszélni akarlak, ha nagyon nem akarod, csak azt próbáltam megmutatni, hogy van ezzel olyan lehetőség, ami valószínűleg tetszene neked :)

Gondolom anyud nem támogatná, hogy szakot válts, mert az "időveszteség", szóval vagy ebből hozod ki a legjobbat, vagy az ő támogatása nélkül kell megoldanod.

A pasiről meg csak annyit, hogy ne maradj vele, ha nem akarod ezt a jövőt. Anyud szerint meg fogod bánni, oké, köszönd meg szépen a tanácsot, majd rakd ki, ha neked nem ő kell és add be a jelentkezésedet Resort Leadersre, mert azt jobban bánnád, ha emiatt sosem jutnál el amerikába :) Nekem is ráment egy kapcsolatom egyébként erre a történetre, de visszagondolva megérte (sőt, nem maradtam benne egy olyan kapcsolatban, amiben nem kellett volna). Ha annyira szerettük volna egymást, akkor kibírunk 3 hónapot. Neki is volt munkája, ő is szeretett engem, én is őt, de valahogy éreztem, hogy nem azt akarom egész életemre és nem bántam meg.

Most 26 vagyok, van másik pasim, akivel együtt élünk és őt tényleg akarom. Sosem mennék ki 3 hónapra, mert őt nem akarom itthagyni. Most már tényleg meg akarok állni és leéli valakivel az életem. Nem érzem úgy, hogy bármiről lemaradtam volna, vagy bármit kihagytam volna, de ehhez kellett az nyár és az a szabadság, amit adott. Kint dolgozni, nem foglalkozni a holnappal, minden este bulizni és olyan barátokat szerezni, akikkel ez a mai napig összeköt :)

A te döntésed, a te életed, mert erre nem lesz másik lehetőség. Ne hagyd hogy anyád élje rajtad keresztül azt az életet,a mit ő akart magának.

Nézd, ha nem akarsz gyógytornász lenni, egyetem után rögtön férjhez menni és egy év után gyerekeket szülni, akkor ne tedd! (Mondjuk a biológia szak nem tudom, mennyire éri meg, mert kb. 10 embert ismerek, aki onnan szakot váltott, de neked kell tudnod, ha tényleg azt szeretnéd, válts te is!)

Meg akkor mindezt mond el a párodnak is, mert egyáltalán nem biztos, hogy ő meg akarja várni, amíg rajtad is kitör a családalapítási vágy, és ha így van, nem tisztességes elvesztegetni az idejét, hátha talál valakit, akivel tényleg közös céljai lehetnek.

Amúgy anyukádnak igaza van abban, hogy 30 alatt szülni sokkal jobb, mint 30 felett, de természetesen ezt senkire nem lehet ráerőltetni, és teljesen elfogadhatatlan, amit csinál: nem szabhatja meg, milyen pályát válassz, dolgozz-e, mire költsd a pénzed, és kihez és mikor házasodj, mikor szülj gyereket stb.

EZ A TE EGYETLEN ÉLETED!

Az megvan, hogy EGY életed van, és momentán MÁSOK álmait éled meg?

Én 21 évesen hagytam otthon mindent, mert elegem lett, hogy mindenki a saját vágyait akarja általam betölteni.

Momentán 28 vagyok, Svájcban élek a kedvesemmel (nem "akartak" kiengedni hozzá, félévig ment a napi szintű zsarolás, dögölj meg, társai), és nagy ívben szarok a kedves "családomra".

Félévente bőven sok az a félóra, amit velük kell töltenem.

Ha anno engedték volna, hoy én döntsek a saját életemről, szeretném őket és becsülném, de így egyiket jobban vetem meg, mint a másikat.

Ez van.

Te először is dobd ki a pasikádat, aki egy irányításmániás paraszt, aztán próbálj meg melózni és mellette akár levelezőn megcsinálni a másik szakot.

Nehéz lesz, nekem is sokszor kajára alig maradt pénzem 21 és 27 éves korom között, de utólag visszanézve megérte, hogy leléptem.

Ha ilyen málészájú vagy,meg is érdemled,hogy marionett bábúként rángassanak,már ne haragudj!Hol anyud korlátoz,hol a pasid.Utóbbit a helyedben leépíteném mihamarabb.

Jó,1-2 hetes kapcsolatban Erasmus-ozni nem valami jó ómen,ha csak nem az ösztöndíj után jött össze még otthon a párjával,az még enyhítő körülmény.Azért gondolom,nem 1-2 hónapja vagytok együtt.Akkor menjél ki nyugodtan arra,amit szeretnél és kész.

Gyakorlatot is csinálhatsz ilyen ösztöndíjjal és még az se lesz,hogy csúszol a külföld miatt.

Ha jót akarsz magadnak,növessz tököt átvitt értelemben,dobd ki ezt a korlátozó faxt és anyudat is tedd helyre.Másképp nem fog menni.Ha félsz élőben megmondani neki,írd meg e-mailben/messengeren,avval is csökkented a feszültséget.