Megkéne bocsátanom ezek után?

Kicsit hosszú lesz, előre szólok, pedig próbáltam lerövidíteni :(

Anyu idegbeteg volt, mert ő is így nőtt fel, ráadásul mamáék is utálták. Aput meg folyton csalta, és fordítva is. Elvileg kicsi koromban jól bánt velem, de egy családi videón, mikor 3 éves voltam, ilyeneket mondott, hogy ne mutogassak neki semmit, menjek onnan. Szorongós gyerek voltam, a fejem vertem sokszor a falba. Mikor nem tanultam jól, ő kiabált, hogy egy nagy 0 leszek, egy csöves az utcán. Én sírtam, ő mondta, hogy kussoljak. Egyszer Mikuláskor eltűntek a csomagok, ő meg velem ordibált,hogy én dugtam el, idióta,tesznye dög vagyok, és felképelt. Ahogy telt az idő, én a tanáraimban kerestem az anyámat. Törődésre vágytam. Egyszer egy temetésen szomorú voltam, odamentem anyához,átakartam ölelni, ő meg mondta,hogy hagyjam most békén. 12 évesen elvágtam magam borotvával, ő meg ordibált,hogy egykis csicska vagyok, odarángatott az akkori kanjához, és mutogatta neki,hogy nézd mekkora egy szerencsétlen. 13 évesen új osziba kerültem, ahol csúfoltak sokat. Megbuktam matekból, anya egy hónapig mindennap megvert.. hol pofon, hol az orromnál fogva rángatott, hol rugdosott.. Sírtam, és üvöltött, hogy kussoljak, mer en az ő házába nem sirhatok. 16 évesen megvagdostam a kezeimet, és amikor meglátta, akkora fülest lekevert, hogy összeestem a földön, és mondta, hogy gyűlöl, ruhell stb.. 10-18 koromig minden hónapban 7-8 x ordibálás vagy verekedés volt ;'( Pánikbeteg is vagyok azóta.. Mit tegyek? 22/L