Hogyan értessem meg a lányommal, hogy attól, hogy fiatal szülei vagyunk, még nem igaz, hogy nem akartuk őt?

Jaj, ne magyarázkodj már a lányodnak, meg a fél városnak, hogy hány éves vagy és akartátok-e a lányotokat.

Én biztos, hogy nem mondanám a lányomnak azt, hogy nem akartuk. Ha nem akartuk volna, akkor elvetettük volna. Ő él, tehát akartuk. Esetleg epésen hozzátenném, hogy ha tudtam volna, hogy 14 éves korában ilyen ostobaságokon fog járni az esze, lehet, hogy meggondoltam volna magam. :DDD

A tanerőt meg megkeresném és négyszemközt megkérdezném, hogy mégis mi a f... köze van ahhoz, hogy hány évesen szülte egyik diákját az anyja. A diákja családi életéhez neki akkor van köze, ha a diákkal komoly probléma van, és sejthető, hogy a családban is nagy zűrök vannak.

Ez a "szégyelli, hogy túl fiatalok a szülei" ez megint ostobaság. Ha 40 évesen szültél volna, akkor meg azért szégyellne, mert öreg vagy?

Normálisan nevelt gyerek inkább nekimegy annak, aki leszólja a szüleit, nem szégyelli őket.

Nem igazán értelek téged sem, hogy mit agyalsz ezen. Én rövidre zárnék minden ilyen kérdést azzal, hogy felőlem mindenki azt gondol, amit akar (beleértve a lányomat is) egyébként pedig mindenki kinyalhatja a s.....emet.

Nekem is fiatalok a szüleim. Anyukám 17 volt, amikor születtem, apukám 21.

Ők azt mondták, hogy terveztek, amit azért kicsit nehéz elhinni :)

De engem egyáltalán nem érdekel, hogy terveztek, vagy csak becsúsztam. Vagyok. Szeretnek. Más nem érdekel.

Soha nem szégyelltem, hogy fiatalok. Nem is értem, hogy ezen mit lehet szégyellni. Sőt! Osztálytársaim sokszor mondták/mondják, hogy milyen jó nekem.

27 éves vagyok most, édesanyám 22 volt mikor engem szült, mint első gyereket, húgomat már 26 évesen, öcsémet 35 évesen. Húgomnál volt "megfelelő korban" a mostani szemmel nézve öcsémnél meg pláne. Amikor kamasz lettem anyukám még annyira fiatalnak nézett ki, hogy rendszeresen a nővéremnek nézték. Most már azért legalább elgondolkodnak rajta, mert édesanyámat ma is közel 50 évesen 35-40 évesnek lövik be.

Mikor öcsém elkezdett suliba járni rendszeresen én mentem a szülőijére egyetemistaként (mert anyu dolgozott amikorra rakták). Nagyon sokáig nem tudtak hova tenni, mert az összes szülő anyu korabeli volt, viszont első gyerekkel, így elképzelhetetlen volt, hogy a 6 éves kiskölyöknek 18-19 évesen én vagyok a nővér. :D

Amúgy én gimibe ott értettem meg mennyire jó, hogy a szüleim fiatalok mikor valami sport program volt, és simán lealáztak... :D az osztálytársaim szülei meg a vonalról nézelődtek, mert fél kör futás után a mentő kihívásán gondolkoztunk. Meg jobban emlékeztek arra milyen volt fiatalnak lenni, bezzeg az osztálytársak szülei, enyhén szólva be voltak gyöpösödve.

Majd túl lesz rajta, egyébként lehet tényleg páran megkérdezték, hogy a nővére vagy-e. Na én olyankor utáltam nagyon, hogy ennyire fiatalos anyukám. Iszonyat cikinek és égőnek éreztem akkoriban, fránya kamaszkor.