15f vagyok! A helyemben mit tennétek? Most vagyok tizedikes, festő szakmán vagyok, kilencedikben mindig bejártam, viszont tizedikben csak suliba, gyakorlatra nem!

Most hétvégén MINDENT CSINÁLJ MEG A HÁZ KÖRÜL AMIT APÁD MOND!

Ha nem mond semmit akkor söpörd le a járdát, szedd össze a levelet vagy f@$zomtudja találj valamit! Bejársz rendesen a qrva iskolába a gyakorlatra is. Anyádék bármit kérdeznek NORMÁLISAN VÁLASZOLSZ. Ezek az alap dolgok!

Én mikor kijött a gyámügy már mondtam is volna nekik hogy vihetnek is a Javító-Nevelőbe vagy ahova akarnak. Ott megtörnél max.3nap alatt.

Akkor te vagy a legkisebb gyerek? Lehet, elkapattak kiskorodban, és visszaéltél a szülői szeretettel. Ha 30 éves nővéred van, nem túl fiatalok a szüleid.

MÁTÓL bizonyítsd nekik folyamatosan, hogy érdemes vagy még egy esélyre.

Vigyázz, mert a gyámügy nem viccel manapság, nem csak a romákkal szigorúak!

Örülj a mint mondtad- a jó életednek, örülj szüleidnek, nővéreidnek.

Szorítok neked!

Én vagyok az anyuka. Úgy gondolom, hogy a gyerekem színjátékot játszik. Tegnap reggel pl. - csak hogy érzékeltessem a jó szándékát, meg hogy ő változni akar - át akartam vinni a helyre, ahol össze szokták szedni őket. Szőrén szálán eltűnt. Már dolgoztam, majdnem 10 óra volt, mikor anyukám telefonált, hogy hazaért.

Vagy lássuk a mai reggelt. Az apjának le kellett vágnia 2 sertést, hívta a gyereket, hogy segítsen neki. Ez 7 órakor volt. Hozzáteszem, hogy nem lett felébresztve, már fent volt egyébként is.

Hát nem ment. Nem volt kedve. Meg neki 9:40-re volt időpontja, mert meccsre mentek.

Na nem savazom tovább a gyerekemet. Tényleg nagyon el lett kapatva, azt hiszi, hogy mindennek körülötte kell forogni. Csak ebbe már nagyon vele vagyunk fáradva. Hogy mi a végtelenségig adunk, mindig reménykedve, aztán folyamatosan pofára esünk.