Hogyan legyen így normális az életem?
Apa nélkül nőttem fel, 2 éves koromban elhagyott engem és az anyámat, pénzt néha küldött, de soha nem láttam és sosem beszéltem vele.
Anyámtól semmi szeretetet nem kaptam, még kiskoromban sem. Folyton csak megszégyenített mindenki előtt, állandóan veszekedett velem és ez mai napig nem változott. Soha egy dícséretet nem kaptam tőle, pedig mindig éltanuló voltam, és az érettségin is kimagasló eredményeket értem el.
Folyton csak megalázó megjegyzéseket tesz, amit én csinálok semmi sem jó stb. Amúgy ő egyedül nevel engem, amiért tisztelnem kéne, de egyszerüen nem megy. Élettársa/ pasija nincs és nem is volt soha, legalábbis nem mutatott be senkit és nem lakott nálunk senki. Folyton csak titkolózunk egymás előtt, sosem beszélgetünk egymással, kvázi két idegen egy lakásban él.
Nem tanultam tőle semmit, sajnos még egy rendes anya példát sem láthattam tőle. A poén pedig az, hogy óvónő!
Sajnos eléggé magamnak való vagyok, felületes barátságaim vannak, nincs egy olyan sem akire bármiben számíthatnék. Ez valószínüleg azért van mert zárkózott vagyok, és mert akaratlanul is elutasító vagyok másokkal szemben, mindezt neveltetésemmel magyarázok.
Nem látom az életem értelmét, nem tudom elképzelni, hogy nekem valaha gyerekeim legyenek, hogy valaha egy férjem legyen. A család szó gondolatától kiráz a hideg, pedig nagyon szeretném ha egyszer majd nekem is lenne egy férjem és gyerekeim.
Amúgy most leszek másodéves egyetemista, és már több mint fél éve dolgozom. Ezért is csak a sz*rt kapom anyámtól, mert 3 hónap után munkahelyet váltottam, és akkor is csak azt volt képes mondani, hogy biztos azért nem dolgozok már ott mert kirúgtak, és folyton azzal próbált megalázni, mert egy éjszakai bárban dolgoztam, és minden egyes veszekedéskor elküldött a "köpködőmbe" mert odavaló vagyok. Most az új munkahelyemmel van a baja, egy póker clubban dolgozom, mint osztó. Ezzel is folyton megpróbál bántani, meg különféle megjegyzéseket tesz rá, ahelyett hogy örülne, hogy egyetem mellett még dolgozom is és van saját keresetem.
Eléggé elvagyok keseredve, nem tudom hogy lehetne normális az életem...
válasza: válasza:Szia! Hasonló helyzetben voltam én is régen, viszont nem foglalkoztam vele egész életemben. Egy komoly kapcsolat vége hozott fel belőlem mindent egyszerre. Egy elég kemény időszak volt aminek talán most járok a végén. Ha szeretnéd szívesen elmesélem a történetem és azt is mi segített kijönni belőle :)
23F
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!