Szülők, ti is haragudnátok, ha a lányotoknak ilyen párja lenne?

"Már rég nem szokás, hogy a férfi tartja el a családot, a nő meg háztartásbeli"

Ezt ki mondta, hogy így van? Nem írtam olyat, hogy csak a pasinak kell eltartani a családot, de azért az sem működik, hogy az egyik fél csak ilyesmi melókból tartja fenn magát. Ráadásul a nő valameddig gyesen lesz, amikor a pasinak kell eltartani.

Az meg, hogy akkor már úgysem biztos, hogy együtt lesznek, no comment. Szerintem nagyon gáz ez a mai felfogás, hogy csak együtt vagyunk valameddig, aztán majd úgyis szakítunk. Az én világomban az emberek nem cserélhetőek le ilyen könnyedén.

Még azért nincs ilyen korú lányom,de ha értelmes,több nyelvet beszélő lenne,valszeg nem tapsolnék örömömben,hogy első nekifutásra egy 7 évvel idősebb mukinál próbálkozik,aki leírás alapján nem tűnik a szorgalom szobrának.Ha látnám,hogy amúgy jó indulatú és imádja a lányomat,akkor kit érdekel.

Nőben is van olyan,aki nem szereti,hogy a pasija okosabb nála,csak valamivel kevesebb,mint fordítva.

Maximum tanul a hibájából.

Miért haragudnék?

Nem is látom be, hogy miért kéne mindenkinek jogosítvány. Miért nem jó a tömegközlekedés?

Mi baj van azzal, hogy az anyjával él? Vagy fordítva. Miért kéne egyedül fizetnie a lakhatásért, hogy többet költsön mind a kettő?

Az még külön jó is, hogy kijön az anyjával, mert sokan nem.

Az étteremből nekem inkább a gyorsétterem lenne a kérdéses, hogy vajon miért. Wgy gyorsétterem többet fizet, mint egy nem gyorsétterem? Meg hogy ott a kaják egészségtelenek.

A munkája változhat és még jogsija is lehet ;) sajnos rengeteg fiatal él együtt a szüleivel ennyi évesen. Ha már a lányod is dolgozni fog, különköltözhetnek :)

Ezekért a körülményekért miért kéne haragudni? Haragudni akkor kéne, ha a srác elinná, eldrogozná a keresett pénzét és még meg is verné a lányodat.

Azért a mai, hű de emancipált világban, amikor annyira imádjuk hangoztatni nőként, hogy mi is érünk annyit, mint egy férfi, egyenlőek vagyunk, mi is képesek vagyunk mindenre, amire ők, nem nagyon értem, hogy miért van mégis az, hogy a nők egy jelentős hányada a potenciális férjtől várja az anyagi boldogulást. Ugyebár van lehetőségünk nekünk is tanulni, jó állást szerezni, jól keresni. De ennyire már nem akarunk egyenlőek lenni, csak annyira, hogy járhasson a szánk, hogy nekünk mindent szabad. Egyedül boldogulni, ja, azt nem, hát tartson csak el szépen, azért férfi. Ilyenkor hol az egyenlőség?

Mondom ezt nőként, feleségként, egy kislány anyukájaként úgy, hogy én diplomásként hozzámentem a nem diplomás, nem sokat kereső férjemhez (akinek akkor már volt ugyan jogsija, de az összeköltözésünk előtt az anyjával élt, kocsit együtt vettünk később). Nem érdekelt, mennyit keres, ugyanis nem szerepelt a terveim között, hogy majd eltartatom magam a férjemmel. Azóta jobban keres, mint akkor, de még mindig én keresek többet, egyszerűen jobban fizető szakmám van, sokkal több benne a lehetőség. Ellenben maximálisan együttműködünk, egyenlőek vagyunk a kapcsolatunkban, mindenből kiveszi a részét, nincs rosszul a házimunkától, vagy a gyerekével való foglalkozástól, pl. amikor én dolgozom, ő meg nem. Tökre nem érdekel, hogy kevesebbet keres, közös a pénzünk, teljesen mindegy, ki mennyit rak bele.

Ebből kiindulva nem, nem haragudnék a lányomra, örülnék neki, hogy nem az alapján választ, hogy majd ki fogja eltartani, hanem úgy gondolja, hogy ez menni fog magától is, és inkább a belső értékeket nézi.

szerintem a 18 éves lányod is 12 osztályt végzett, és az anyjával lakik.

amúgy hagyd élni a lányodat boldogan azzal, akit szeret.