Miért nem hagy végre békén?

Borzalmas gyerekkorom volt, főleg anyám miatt. Folyamatosan hisztizett, veszekedett üvöltözött, ha valami nem úgy történt, ahogyan ő akarta. Ha véletlen nem volt elmosogatva, mert elfelejtettük fél napig ordított, hogy csicskának nézzük, kihasználjuk stb. Sosem lehetett vele értelmesen beszélni, ha bármit mondtunk, ami ellen ment a véleményének, azt rögtön támadásnak vette és elkezdett ordítani. Többször is megpróbált öngyilkos lenni. Később, mikor már kezdett elegem lenni és rájött, hogy már annyira nem tudott irányítani elkezdett öngyilkossággal fenyegetőzni én pedig a történtek miatt el is hittem. Évekig depressziós voltam és pszichológushoz kellett járnom miatta.

Pár éve sikerült találnom magamnak valakit. Ekkor kezdett rájönni anyám, hogy el fog veszíteni, én onnantól kezdve a barátomat mindig szidta, de a szemébe jópofázott. Anyám mindig rágta a fejemet, hogy a barátom megcsal, átver, hazudik x dologról, csak arra kellek neki, azt hitte, hogy így majd biztosan elhagyom.

Szó szerint menekültem otthonról; összeköltöztünk a barátommal. Minden hazugságot kitalál, hogy visszaköltözzek hozzá, az ismerősök is folyamatosan zaklatnak, hogy menjek hozzá látogassam meg mert mennyire hiányzok neki, és minden nap sír, pedig tudják, hogy anyám miatt lettek elég komoly lelki gondjaim. Elegem van, nem akarom látni, örülök, hogy elmenekültem, mit csináljak hogy végre békén hagyjon???