Nem közös gyerek. Közös problémák. Hogyan csináljam?

dackorszak fűszerezve a széttépett családok által a gyerekben keletkező óriási feszültséggel

ezek a tombolások az anyának szólnak, hogy miért "csalta" meg őt - ugyanis egyelőre azt hiszi az anya az ő szolgálója.

- egy nyugodt szeretetteljes családban nem veri a macskát, tép le a függönyt, nem veri szét a berendezést egy gyerek dackorszakban sem

A nevelés legyen következetes és ott ahol lehet engedékeny, ahol nem ott nem kell engedékenynek lenni. Könnyű ezt mondani, nehéz megvalósítani. Meg kell kísérelni, beszéljétek meg, ne egy kölök határozza meg a ti léteteket.

Nekem nagyon egyoldalú ez a történet. Van a csodálatos lány, aki mindent megenged a gyereknek, csak ne hisztizzen. A gyerek rombol, de persze a volt férj a hunyó, aki nem nevelte a gyereket. (Azt azért tudod, hogy mind a két szülőnek nevelni kell, nem az apja lesz a kemény hős, aki miatt a gyrrek megtanul viselkedni.) nem tudom, te mikor váltál el, de ezek szerint te sem sokat vagy a fiaddal, és nem te neveled.

Ki kell találni, mi a gondja a kicsinek, és nem csak állandóan tiltani mindent.

De szerintem is nehéz lesz ez, ha az anyja nem ugyanazt akarja, mint te. Előbb vele kell megegyeznetek a nevelés módszerében, és utána ezt követni. Ha nem tudtok megegyezni vagy nem úgy, ami mindkettőtöknek megfelel, akkor nem fog menni a kapcsolat.

A 4-es válaszolóval maximálisan egyetértek, és mindazokkal, akik nem jósolnak nagy jövőt ennek a kapcsolatnak.

Én ugyan nem vagyok pszichológus, de két olyan nővel is éltem, akinek van gyereke, és tudom, hogy mi a különbség egy olyan kapcsolat közt, ahol nagyjából egyforma az értékrendetek, és a gyerekneveléssel kapcsolatos gondolkodásotok, és egy olyan közt, ahol szöges ellentét van.

Ez utóbbi változni csak rossz irányba fog, és kár lenne elmenni addig a pontig, amikor mindenki sérül már, mert annyira elmérgesedik a helyzet. Az ilyen nőt felejtsd el!

Sehogy, majd jól megkapod tőle, hogy "nem vagy az apám, hagyjál békén".

Figyelj, az ugye megvan, hogy ezt az egész szarakodást a TE gyereked sínyli meg, és nem lesz rá időd?

Én itt lelépnék, az a nő csináljon, amit akar, de a gyerekemmel való kapcsolatot nem hagyom veszni.

Márpedg, ha te folyamat az ő kölykét próbálod rendre utasítani, akkor a gyerekeddel nem lesz semmi időd foglalkozni, meg ő "úgys jólnevelt, minek törődjek vele"?

Nálunk ugyanez volt, 10 éve szinte semmilyen a kapcsolatom apámmal.

Mostohaöcsikék voltak a valakik, mert még gyerekek, jaj, neveljük őket, foglalkozzunk velük, én úgyis "kész vagyok", felnőtt, lehet szarni rám.

És most mondhatod azt, hogy nem ez lesz, holott 90%-hogy DE.

Ha neked is van gyereked, hogy ez a kor pont a hisztis, dacos korszak. Ez nem azt jelenti, hogy neveletlen.

Ha annyira csodálatos a párod, akkor kétlem, hogy egyáltalán nem neveli a gyereket.

Értem én, hogy más gyerekének a hisztijét nehéz kibírni. Engem is idegesítene.

"...a gyerekkel az a gond hogy egyedüli unokaként el van kapatva..."

Hogy jön ez ide?

Egyre kerestem, hogy hol kapatják el a nagyszülők, de sehol nem találom.

Egyébként igazuk van az előttem szólóknak, tipikus dackorszak.

Én ennek a kapcsolatnak nem nagy jövőt jósolok.