Hogyan lehetne javitani a szüleimmel való kapcsolaton?

Úgy érzem sose jöttünk ki igazán,mintha két külön világ lennénk.Gyerekkoromban is inkább kritikát kaptam,mint elismerést és dicséretet vagy leginkább közönyösek voltak.Régebben jártam egy társaságba meg tőlem kb.14évvel idősebb házastárssal tartottam a kapcsolatot onnan és nagyon ellene voltak.Meg sem próbáltak megérteni végül akkora pszichikai nyomást vittem rám,hogy eltávolodtam a társaságtól és a házaspártól is.Pedig a házaspár-különösen a női tagja sokat segitett,meghallgatott,megértett,lelkileg támogatott mikor épp pályaválasztás előtt álltam.Utána,hogy mindez megmaradt,itthon is maradt minden a régiben,semmi sem változott.Ez kicsit olyan ne menj oda ahol,térj vissza a régi rendszerbe ami nem változik.Azóta eltelt jó néhány év és sajnos velük élek,kicsit most sikertelen vagyok a munkavállalás területén.De már gondolkodom rajta,hogy talán asemmibe is jobb lenne kilépni mint ebben maradni.Ráadásul függőségük is van.Nem bántanak,de nem is foglalkozunk egymással,sose igazán nem is foglalkoztunk és zavar,bánt ez a helyzet.Ha nem vagyok itthon máshol töltöm az időmet sokkal jobban érzem magam.Itthon meg elmegy az életkedvem mindentől,belső szenvedés,néha zaklatottság is van bennem.Nincs bennem béke.