Apám azt mondta nem vagyok normális 22 évesen, mert nem járók sehova, nem csajozok, nem bulizok. Igaza van?

Kicsit nézz magadba, de ha felttted itt ezt a kérdést, akkor ez meg is történt. Valószínűleg fáj az igaszság. (NEM SÉRTEGETÉS) Apád meg talán csak azt akarná hogy kezdj el élni, tapasztalni. Mivel töltötted például az elmult 1 évben a szabadidődet, ha visszagondolsz?? Eltudod látni magad, képes vagy emberi kapcsolatokra??

Élni kell, és tapasztalni, azért születünk, létezünk.

"olyannak kell elfogadni a a szülőnek a gyerekét amilyen"

De azért ez nem azt jelenti, hogy ne is próbálja a jó irányba történő változásra bátorítani...

"kezdj el élni, tapasztalni"

Ez olyan hülye szöveg. Miért? Eddig halott volt? Nem csak az eljárás, a csajozás meg a bulizás az, amiből meg lehet tapasztalni dolgokat.

"Eltudod látni magad...??"

Miért ne tudná ellátni magát? Nem azt kifogásolja az apja, hogy nem tudja ellátni magát, hanem azt, hogy nem jár el, nem csajozik, nem bulizik.

"képes vagy emberi kapcsolatokra?"

Ahhoz, hogy hosszú távú, értelmes kapcsolatokra képes legyen, előbb magát kell megismernie, amihez igenis elég sok időt kell anélkül töltenie, hogy bulizna meg csajozna. 22 évesen a világon semmiről se maradt le.

Emberi kapcsolatok?:D

Ja,hogy nem ismert meg ugyanabból a tucatemberből több százat,akik mindig bulizni járnak.

Szerintem elég egyszer elmenni ilyen helyekre,és bőven ki lehet ismerni ezeket az egyszerű teremtéseket.

Amúgy apád meg irigykedik rád,mert ő már öreg,és ő nem teheti meg,illetve ha megtehetné se nagyon tudná kihasználni.

Nekem is volt ilyen rokonom,totál kapuzárási pánik,állandóan a szexről beszél.

Meg,hogy én pl egy lánnyal laktam egy szobában albérletben,hogy ő már nem tudná mit tenne ilyen helyzetben.

Szánalmas az ilyen,nem bírja felfogni,hogy nem mindenki ugyanarra vágyik.

Nem csak a bulizás és a piálás létezik mint társasági kikapcsolódás. Rengeteg mozgásforma van, vagy olyan körök ahol társasoznak.

Mi a barátaimmal régen sokat buliztunk most meguntuk de összejárunk sokat beszélgetni, társasozni. Eljárok siklóernyőzni, ami szintén nagyon sok emberrel hoz össze.

Írtad h nincsenek barátaid. Járj el sportolni, mindegy mit, nem csak a konditerem létezik. Ott akarva akaratlanul is ismerkedni fogsz, mert keresni fogod a fórumokat hogy jobban tudj fejlődni, beszélgetni fogsz emberekkel, eljárhattok együtt akár nyaralni a csapattal. Ezek nagyon fontos tapasztalatok az életben. Személy szerint jobb szeretek egyedül lenni, de örülök ha sikerül rávennem magam hogy kicsit átlépjem néha a saját kényelmi köreimet és olyat tegyek amire később jobb visszatekinteni, mint arra hogy meditálok a 4 fal között évekig. Szóval szerintem vegyél erőt magadon, találd fel magad és nyiss a világra, utazgass egyedül kicsit, ha nincs más, hatalmas élmény lesz, ebben is volt részem, bármikor újra megtenném.

A kérdés az, te jól érzed így magad, teljesnek találod az életed? Ha a válasz igen, teljesen mindegy ki mit mondd, élj így!

Nem kell mások elvárásaihoz igazítanod az életformádat. Addig amíg nem vagy pióca a szüleiden (tanulsz/dolgozol), senkinek egy rossz szava nem lehet rád. Nem az ő dolguk, hogy TE hogyan érzed jól magad.

Ha viszont úgy érzed, néha jó lenne eljárkálni, barátokat, barátnőd szerezni, akkor hallgass apádra, és kezdj változtatni magadon.

Még egyszer mondom, az egész a te döntésed. Felelős felnőtt ember vagy, tisztában vagy azzal, mi jó neked. Ne hagyd, hogy bárki nyomást gyakoroljon rád, és olyan dolgokban hozzanak helyetted döntést, ami kizárólag rád tartozik.

Igaza van apádnak, még ha ezt fiatalon nehéz is belátni. A kamasz- és fiatalkor arra való, hogy feszegessük a határainkat. Hogy megtanuljuk, testi adottságaink, vagy környezetünk behatásai hol húzzák meg személyes határainkat. Ezek a határfeszegetések mindig bizonyos fokú lelki sérüléssel járnak. Hülyeséget csinálunk, s az élet kiosztja az ezért járó pofonokat. Ezek a pofonok tanítanak bennünket élni a lehetőségeinkkel. Ezek tanítják meg, hogy a korlát néha kapaszkodó is egyben.

A másik dolog: A fiatalkor arra való, hogy megismerjük a csajok gondolkodását, lelkivilágát. Hogy megtanuljunk közeledni hozzájuk, hogy be tudjuk fűzni őket, hogy szerelembe essünk, hogy csalódjunk, és megtanuljunk talpra állni. Hogy megtanuljuk a testi szerelem fortélyait, fogásait, és ne akkor töketlenkedjük el a dolgot, amikor a nagy Ő kopogtat be az életünkbe. Ezer és ezer dolog van, amit fiatalon kell megtanulni, mert idősebb korban sokkal jobban félünk a pofonoktól, vagy ha már bekaptunk egy jobb horgot, nehezebben állunk talpra, mint fiatalon. A normális emberi kommunikációt is fiatalkorban kell megtanulni. (Ha már gyermekkorban sajnálatos módon elmaradt.) Ennek hiányában sohasem tudod érvényesíteni az érdekeidet, és mindig bántva, vagy fenyegetve érzed magad más emberek félreértelmezett jeleitől. Egyre inkább bezárkózol, egyre magányosabb leszel.

Tovább is van, mondjam még?