Nem bírom elviselni a családomat, de nem tudok elköltözni? (hosszú)
Hányingerem van minden alkalommal hazafele jövet. Minden túlórát bevállalok vagy inkább beülök a suliban a könyvtárba (iskolaidőben), hogy ne kelljen őket hallgatnom. Nagyszülőkkel élek, váláskor anyám lepasszolt ide kisgyerekként, őt csak akkor látom, ha pénzért pitizik.
Az egész család idegbeteg, napi 5-6 ordibálás és csapkodás "normális", de a csönd még rémisztőbb.
Nagyszülők nyugdíjasok és majdnem a minimum nyugdíjat kapnak, anyám is hozzájuk jár pénzt kuncsorogni, nem nagy segítség. Egy héten 6-7 napot dolgozok (csak jövő héten kezdődik a suli), én fizetem az albit és a rezsi felét (nem Budapest, de Pest megye). Az ember ezek után azt hinné, hogy nem hordanak el mindenféle semmirekellő r.h.déknak, aki semmit se csinál otthon.
Reggel (munka előtt) megpróbáltam letakarítani a tűzhelyet, mert valami kifolyt rá. Szokás szerint nagyim kisettenkedett utánam (visít, ha ételt "lopok", mindig követnek ide) és elkezdett hisztizi, hogy az TISZTA. Ezt 10 percen keresztül, nekem vágta a tegnap elmosogatott lábost is, hogy dögöljek meg, a tűzhely TISZTA. Majd lesikálta ő és megmutatta, hogy immár tényleg az...
Ma kaptam tőlük egy görgős széket az asztalomhoz :) Akkor az volt a baj, hogy a sokktól belém fagyott a lélegzet is és hálátlan voltam, mert nem tudom értékelni a névnapi ajándékomat, udvariasan kértem vissza a régi székemet (valami olyasmivel, hogy nem illik a szobámba). Szerintem nagyszüleimmel lehet egykorú, egyik görgője hiányzik (ferde... nem kicsit + ha hátradőlsz kiesik a hátulja), a huzata szakadt több helyen és tömény cigi-szagú gyanús foltokkal.
Ha elköltözöm, akkor nem tudják fenntartani egyedül a helyet (kétfelé meg nem tudok fizetni), ha nem költözöm akkor felvágom az ereimet...vagy kinyírom őket életemben először kiabálva velük. Anyámra nem lehet számítani, ő vissza nem költözne, mert ebben a csodás családban mindenki utálja egymást. Az otthonra szintén rá kéne fizetni nem keveset a nyugdíj összege miatt. Kértem már sírva, nyugodtan, hogy ne veszekedjünk, le lehet ülni és beszélgetni normálisan, de kiakadnak, hogy sose kiabálnak (ezt kiabálva :D ).
Ti mit tennétek ilyen háttérrel?
Mondjuk elköltöztem 21 évesen, mert elegem lett az otthoni ugyanilyen légkörből.
Nem a kifogásokat kerestem, hanem leszartam, ők mit gondolnak, és leléptem.
Először csak Pestre, most pedig már 1000km-re élek, és soha nem költözök haza.
Félévente egyszer meglátogatom apát (ő normális legalább, bár mióta mostohaanyámmal van, leszar), és ennyi.
A mostohámmal soha többé nem akarok találkozni, utálom, és a gyerekeimet sem láthatja. Engem tönkretett a folyamat lelki terrorral-ordibálással, de őket nem fogja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!