"Egynek jó lesz. " Ez mégis milyen hozzáállás egy apa részéről?!

Nehogy már apukádat cseszegesd azért, mert nem jön össze a dolog az aktuális pároddal. :D

Egyébként apukád egyetért veled, csak nem ugyanúgy fejezi ki magát, ahogy te.

De ha általánosságban is értette, hogy ""ez a világ már nem arra van kitalálva hogy sírig tartó kapcsolatot tartsanak fenn az emberek.." akkor sincs benne semmi rossz. Elég reális, mert a legtöbb ember, nem ugyanazzal a párral van élete végéig. De egyébként szerintem csak az adott helyzetre mondta és téged akart nyugtatni, hogy nem a világ vége, ha ez a fiú most nem lesz az igazi.

Soha a büdös életben nem működtek a holtomiglan holtodiglan kapcsolatok, csak régen ez kényszerű volt, meg ugye "mit szólnak a szomszédék".

Az emberek ugyanúgy megunták egymást pár év után, csak régebben meg is utálták, mert nem volt kiút.

Ma szerencsére már nincs ez a beteges, kényszeres házasodás, sokkal egészségesebbek is a kapcsolatok.

Aki meg ilyen álomvilágban meg tévképzetekben él, mint Te, arra nem nagyon tudok mit mondani, mint, hogy hülye.

Nincs valami jó szűrőd,annyi szent.

Nem baj,ha nem szeretnél egy egyszerű,de jó indulatú pasit párodnak,de akkor ezt a fazont miért áltatod?

Ha neked ez a fontos,akkor legyen kikötés,hogy tájékozott legyen és a gondolkozása se legyen nagyon egyszerű.

érdekes hozzá állása van apádnak, de van ilyen típus is. az én szüleim együtt vannak, bár voltak már kríziseik, elég erős vitáik, de valamiért együtt maradtak. bár az a sanda gyanúm, ha anyám nem rokkant volna le és lenne nagyon kiszolgáltatott, akkor már rég szét mentek volna. apám nem akarja ott otthagyni, mert nem tudná ellátni magát, anyám meg azért nem megy el, mert... szintén...

szóval a mai kapcsolatok bonyolultak, nem úgy vannak, mint régen, hogy együtt vagyunk és nincs kiút csak a halál.

én jelenleg úgy vagyok vőlegényemmel, hogy igyekszünk tiszteletre építeni és figyelembe venni a másik szükségleteit, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. szerintem a kapcsolatokért harcolni kell, ha még tart a szerelem, akkor félre kell tenni az egót és a hisztit, egy kapcsolatban mi-ként kell gondolkodni, nem én-ként.

28/N

Nekem volt ilyen kapcsolatom, hogy kevésbé volt művelt. Sajnos ezek egy idő után egyre jobban felszínre jönnek. Olvasol egy jó könyvet, ő meg közli, hogy nem érti miért kell valami olyanról olvasni, amit vki más kitalált és nem történt meg (bár ne lenne idézet az exemtől, de az).

Esetleg hazamész a munkából (vagy egyetemről 22 évesen), elkezded mesélni, hogy mit csináltál, milyen nehézségekbe ütköztél, ő meg néz mint hal a szatyorban. A leghalványabb elképzelése sincs, hogy miről beszélsz, bár ez kölcsönös, mert te sem érted az ő gondjainak egy részét. (vagy arra gondolsz, hogy ezért kellett volna tanulni)

Aztán, mint írtad, képezni akarod őt. Be akarod ültetni színházba, esetleg könyveket adsz a kezébe, elviszed kultúr programokra, amik egyáltalán nem érdeklik, de cserébe úgy érzi magát, hogy nem elég neked (ami valószínűleg igaz is, csak nem mondod ki magadnak sem, mert nem szép gondolat).

Én ennyit tudtam segíteni úgy, hogy már voltam ebben a szituban. Sajnálom, hogy veled is megtörténik, valószínleg nem kis elszántság és munka kell ahhoz, hogy ez működjön hosszan.